Ezért nem mennek biciklitúrára a nagycsaládosok

Olyan épületben várnak minket, hogy szemünk, szánk tátva marad. A közösségi faluház szép és tágas, a falu közepén hatalmas udvarral és tapicskolt falú kemencével, amiben finom langalló sül, azzal várnak bennünket. Másnap autóval Zalavárra, ahonnan elindul a biciklitúra a Kis-Balaton nyugati oldalán autókkal közös úton, nincs bicikliút. A nap tűz ezerrel, se eső, se szél, csoda idő, le is égünk estére. Hármaska (10) behisztizik, nem bírja tekerni a biciklijét, ez azt jelenti, hogy rendkívül lassú, én tartom benne a lelket és folyamatosan jártatom a számat, hogy váltson.

- közli a sírás határán.

Neked elmegy az egész életkedved, mert a program, amit kitaláltál a családnak, nem jött be mindenkinek. Tíz kilométert én megyek vele, extrém lassan, sűrű biztatások közepette, aztán elszakad a cérna, a férjem felvált. Egyeske (13) fele távnál átadja a sajátját, bicót cserélnek. Nem bírja nézni az öccse kínlódását. Majom a köszörűkövön látvány, tekeri-tekeri szuper gyorsasággal, a bicikli alig halad, de megoldja. Hol az egyik gyerek kacsáz a felezővonalnál, hol a másik, mi pedig felváltva ordibálunk, hogy a SZÉLÉRE!!! Az úton átkeléssel alsóneműcserét kockáztatunk, mert nem sok híja, hogy belepiszkítsak a gatyámba. Mikor futnak át? Mikor jön egy autó! Körülnéztél? Igen. De látod, hogy nem, csak blöffölt egyet. Na, ezért én -518 évesnek érzem magam.

Apa biciklije mindeközben olyan nyekergő hangot ad, annyira sípol, hogy öt perc múlva legszívesebben a kerítésnek hajtanál. Minden egyes ház, minden féle-fajta kerítésének, ezért, aki csak teheti, lehagyja, vagy elmarad tőle. Mindenesetre jókora távolságot tart az ultra alternatív jazz zenét adó biciklijétől. A Zalakarosi pihenőnél megszereli, de később ugyanúgy nyekereg, muszáj meglépnem Zalakomárnál, előre megyek, felvállalom a tempódiktáló szerepet. Folyton a térképet böngésszük, mert szerintünk már itt kellene lennie a bivalyrezervátumnak, helyette csak a kőolajkitermelő kelfeljancsik bólogatnak. Megállunk, megnézzük a gépeket. A gyerekek minden egyes kényszermegállásnál éhesek és szomjasak, pisilniük kell. Jó dolog az aktív kikapcsolódás, viszont ez azt eredményezi, hogy az ötszöri étkezés tízre emelkedik, mert a gyerekek óránként szeretnének enni.

A bivalyrezervátumnál már mindenki kivan. Ezt a helyet én nem bivalyrezervátumnak hívnám, hanem ÜRGErezervátumnak, rengeteg kis ürge szaladgál a bivalyok lába alatt az egész mezőn, tele van velük a puszta, mi végig őket figyeltük.

Továbbmegyünk. A kányavári sziget nekem nagy csalódás, mert én ilyenkor arra számítok, hogy mind a kétszázötven madárfaj odajön hozzám, meghajol és bemutatkozik.

- Helló, én vagyok a bakcsó.
- Csácsumi, én meg az ember. Megsimogathatom az antenna csuridat?

- Jó napot kívánok, én vagyok a szürke gém.
- Jó napot kívánok, én meg az ember. Megemelhetlek, tényleg csak egy kiló vagy?

- Szevasz, gulipán, neked miért áll felfelé a csőröd?
- Hogy az ilyen szemtelen alakokat, mint te, jól megbökdössem vele.

...és így tovább, szépen odajönnek és bemutatkoznak a vízimadarak. Én így képzeltem a Kis-Balaton túrát.

Zárszó: Másnap megkérdeztem a gyerekeket, mi tetszett a legjobban a biciklitúrában. Kórusban felelik, hogy a tyúkfogás, amikor bekerítettek egy kiszökött tyúkot és visszatették a helyére. Vagyis nem kell nekik semmilyen teljesítménytúra, elég, ha valamilyen állatokkal kapcsolatos élmény éri őket, a legeslegnagyobb boldogságot az jelenti nekik.

Török Szilvi

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?