A férfi perzsa szőnyegnek tekinti a nőt

Az első házasságom tinédzser szerelemből fejlődött házassággá, az első néhány évben gyakorlatilag csak a konyha és a hálószoba között zajlott közös életünk. Mivel a szex és a nagy zabálások bűvkörében éltünk, fel sem merült bennünk, vajon a test mögött van agy is, lélek és szív? Két év után már válni akartunk, mégis több mint egy évtizedig nyúztuk egymást, miközben másra fájt a fogunk.

Az okos nem lép bele még egyszer ugyanabba a folyóba, a de a legtöbb férfi sajnos rém egyszerű jószág. A farkunk egyfajta detektorként keresi az új, „szűz” területeket, és hála a női együgyűségnek, meg is találja. Nekem se kellett sok, hogy újra rátaláljak álmaim puncijára, és ment is minden, mint a karikacsapás. Szex éjjel és nappal, olyan pózokkal és bujasággal, ami Rocco Siffredi is belepirult volna. De a láng gyorsan kihunyt, megszoktuk egymás közelségét, gesztusait, és már az ötperces esti numerák sem estek jól. Úgy érzem ez, vice versa, mindkét oldalon valós antagonisztikus problémává vált.

A férfi sajnos, tisztelet a kivételnek, egy perzsa szőnyegnek tekinti a nőt. Amikor meglátja a kirakatban, azonnal beleszeret, és még a rajta fityegő ijesztő árcédula se riasztja el. Hazaviszi, babusgatja, becézgeti, mutogatja fűnek-fának, még a szomszédnak is eldicsekszik vele. Egész álló nap rajta fekszik, óránként megkeféli, óvja még a széltől is. Aztán ahogy telnek-múlnak a napok, egyre inkább kiábrándul belőle. Már nem izgatja fel a szép szőnyeg látványa, van, hogy utcai cipővel is rátapos, a régen szexisnek tartott rojtok undort váltanak ki benne. Már nem dicsekszik senkinek vele, sőt azon morfondírozik, hogy a következő lomtalanításnál kihajítja az utcára. Egyébként is tegnap látott a kirakatban egy másik, csinosabb és modernebb szőnyeget...

Ilyen nyers és egyszerű lenne az egész? Tényleg ennyire érzéketlen állat a férfi, és ennyire kiszolgáltatott a nő? Erre keresem én is választ, miközben percek óta azt a miniszoknyás hoszteszt bámulom.

Clown