A tavalyi évünk nagyon embert próbáló volt. Januárban megtudtuk, hogy imádott Patrick kisfiunk gyógyíthatatlan beteg (erről már írtam itt korábban), majd 7 hónapos korában, május végén hirtelen elveszítettük őt. Fájdalmunkat nem lehet szavakkal kifejezni, de nekünk tovább kell élnünk és ha akarjuk, ha nem, a nap is kisüt egyszer. Talán mert nem görcsöltünk rá egy újabb babára, talán mert még javában gyászoltunk, de az első hónap próbálkozása után már pozitív lett a teszt. Nem mertünk örülni, nem is gondolkoztunk a jövőn, mert még előttünk állt egy méhlepény-mintavétel a 12. héten, hogy megtudjuk, ez a baba egészséges lesz-e, vagy ő is SMA I-es (=csecsemőkori izomsorvadás, amelyre nincs gyógymód, és legfeljebb 2 éves korukig élnek az ilyen babák).
A mi esetünkben minden terhességnél el kell végezni ezt a tesztet, mert 25 százalék az esély, hogy a baba beteg lesz. 10 nap múlva késő este kaptuk a genetikustól a telefont, hogy a baba egészséges és lehet örülni. Mondanom sem kell, óriási boldogság volt ez számunkra és a bánat mellett már mertünk kicsit ábrándozni, kicsit reménykedni, hogy hamarosan újra boldog napok várnak ránk és megint szülők lehetünk.
Szólt is gyorsan a dokimnak, aki épp ügyeletes volt (amúgy otthonról nem ért volna be a szülésre, mint utóbb mondták), és a folyosón várakozó megdöbbent férjemnek, hogy öltözzön be gyorsan és hozza a fényképezőgépet, mert jön a baba. Burokrepesztés és néhány tolás után 6.20-kor megszületett Panka, a mi kis napsugarunk. Összességében véve nagyon szerencsés és villámgyors szülésem volt (talán az elfogyasztott több liter málnalevéltea is segített?), bár egy dolgot nem fogok visszasírni, az egészségügyi kaparást a végén, amit csak úgy "a la natura"csinált meg a doki. Mondta közben, hogy ha nagyon fáj, el is altathat (normál esetben, nem szülő nőknél ezt eleve altatásban végzik), de erre végül nem volt szükség, csodáltam a mellettem fekvő édes kis lényt, ő volt a fájdalomcsillapítóm. A kórházi napok gyorsan elteltek és már itthon vagyunk együtt, elválaszthatatlanul, óriási boldogságban.
Nikita
