Nincs elég hely az iskolákban, oldjátok meg kreatívan!

Olyan ez az egész, mintha egy vihart várnánk. Ismerjük az előrejelzést, kiadták már régen a piros riasztást, mégis ámulva várja mindenki, hogy ideérjen, és kitörjön, söpörjön. Ugyan évek óta elutasítanak több száz gyereket az ovikból, egyre többet, de mégis mindenki a jövő évi törvényekről beszél, hogy na, majd akkor kötelező lesz, így meg úgy a háromévest is, meg a Mancit is, kinek anyja otthon ül a kisebbel, meg a Rozit is, meg a Jencit is, mindenkit. Igen ám, de nem lesz egy hellyel sem több. Idén egy négyévest sem vettek fel állami oviba, azok közül, akiket ismerek. 611-es iktatószámig tudtam követni a játszótéren az eseményeket. Optimista lévén feltételezem, hogy 611 gyereknél több nem jelentkezett adott oviba, sőt a többi oviba sem jelentkezett egyáltalán gyerek, és az összes oviban található kb. 45 csoport mindegyikébe felvettek minimum 10 gyereket, akkor is kimaradt 61 gyerek a rendszerből (és most beszámoltam a fizetős MÁV ovit is). Az óvoda, mint tudjuk, kegy, nem kötelező, csak az utolsó év, ott is félnapos állóhely, tehát ezen ne is görcsöljünk, kicsinyes sem vagyok, megértem, hogy nincs már kommunizmus, nem lehet mindent.

Ott van viszont az oskola, amit nem lehet elcsanázgatni. Természetesen a testület meglepődött, mert jöttek a kölykök beiratkozni, csak jöttek, és nem lehetett őket lebeszélni, eltántorítani, elutasítani, intézkedni kellett. A várható osztálylétszám nem lészen több 25-nél, maximum 26, mondta az igazgatóhelyettes, majd kitették a három 29 fős névsort. Van ez így, mi is 33-an voltunk egy osztályban, mégis ember lett belőlünk. A tanító néni elmondta, hogy a szekrényekben nem fognak elférni a gyerekek cuccai, mert azok tényleg csak 26 főre vannak kialakítva, de majd ügyes apukák, meg innovatív megoldások, ez van, ezt kell szeretni. Jó. Igen ám, de még így sem tudtak minden gyereket besasszerolni (a város 5 iskolájának 15 első osztályába), kimaradt vagy hatvan gyerek, a fene egye meg. Pénz, paripa fegyver nincs, kreatív megoldásokat vár a város az iskoláktól, ügyesek lesztek fiúk, meg tudjátok ti ezt oldani! Az igazgatók hajba kaptak, majd összevontak. A legközelebbi iskolában három 25-26 fős hetedikből lett egy csapásra két osztály 36-37 fővel. Nyilván a szülők, tanárok, diákok kicsit hörögtek, meg őrjöngtek, meg lázadoztak, mert ugye felvételi, utolsó év, meg miért pont ők, de vagy megszoksz, vagy megszöksz, azaz el lehet innen menni, szólt (be) a testület.

Jövőre kezdődik az igazi buli, itt lesz a vihar, egyrészt három hónapnyival több kölyöknek kell iskolába menni, másrészt azon az évfolyamon jóval több gyerek van már. A hivatalos statisztikákat a város őrzi, mint a hét pecsétes titkot, iskola tervben sincs, szilveszterről, meg bicikliútról konzultálgat a város a lakókkal.

Szürreális nézni, ahogy évek óta nem történik semmi, és mindenki vár, meg bámul előre karba tett kézzel. Kihez kellene menni? A törvényhozókhoz? A bíróságra? Ombudsmanhoz? Sóhivatalba? A törvény betűje garantál. Garantál? Nem. Semmit sem. Gondolom, itt majd elmagyarázza jövőre a testület, hogy igen, jól olvasom, kell, de ha nincs hely, értsem meg, vagy igen, ennyi a maximális létszám, de most kit dobjon ki, a Jucikát vagy a Bözsikét, és igen, sok a 36 meg 37, meg nem férnek el csak lapjával, de mégis mit lehet tenni? Tud jobbat?

Ovi van Kenobi...

J.