Bezzeganyák a nőkért

A minisztériumok ugyan kicsit talán fókusz nélkül lövöldöznek a nőpolitika harcmezején, ám pár lelkes egyénnek mégis örömére szolgált, hogy legalább végre talán történik – valahol – valami.

Itt a Bezzeganyán Vakmacska korábban rámutatott annak az ellentmondásosságára, hogy az anyagok kapcsán állampolgári észrevételeket vár a nagyérdeműtől az illetékes, de ennek ellenére – bízva és kihasználva a demokrácia előnyét hogy belepofázhassunk, még ha nem is biztos, hogy végül számít-e – pár lelkes bezzeganya nekidurálta magát és megcélozta levelével a fennen hirdetett postafiókot.

Az NGM automatája udvariasan megköszönte levelüket.

Az egyik ellenzéki párt nőpolitikával foglalkozó nőpolitikusa, blogján a minisztériumnak reptetett levél írásával egy időben – a feljebb emlegetett post kapcsán – hiányolta a bezzeganyák konstruktivitását. Így esett, hogy végül ő szintén megkapta soraikat és nem volt rest találkozóra invitálni őket. Betűik így – bár nem a várt irányból – de ne maradtak teljesen észrevétlenek.

A találkozón a maroknyi csapat tagjainak személyes tapasztalataiból szépen ki is kerekedett a problémák fő vonulata.

Megtudhattuk, hogy megoldási javaslatok léteznek, de az a benyomása erősödött a résztvevőknek, hogy erős politikai akarat hiányában bizony a megoldások megvalósítása erősen ködbe vész.

Azért ha valakit érdekel, álljon itt az ötletbörze Bezzeg-módra, és a magunk részéről mindenkit csak biztatni tudunk: érdemes a minket érintő kérdések kapcsán kinyitni a szánkat, illetve klaviatúránkat, és megcélozni vele azokat, akik illetékesnek tűnnek a kérdésben, legyen az egy kormánybiztos, vagy egy szakpolitikus. Végtére is a mi sóhajainkat is meghallgatta – ha egyelőre nem is a legfőbb címzett – de valaki, aki hozzáértőként is érdemesnek talált rááldozni egy órát az idejéből.

A nőügyi biztos az alábbi Bezzeganyák által jegyzett levelet olvashatja:

Ismerjük meg a nőket!

A társadalom szemléletváltásának sürgetése helyett először is meg kell ismernünk a valóságot: hogyan gondolkodnak a magyar emberek a nők, anyák munkavállalásáról. Meggyőződésünk, hogy a nők munkavállalását segítő intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha először egy nagy mintán alapuló célzott közvélemény-kutatás vizsgálja meg és egészíti ki az már meglévő eredményeket. Csak így ismerhetjük meg a nők, a kisgyermekes családok és a munkaadók női munkavállaláshoz kapcsolódó értékpreferenciát, problémáit és a kormányzattal szemben támasztott elvárásait. Ezek ismeretében lehetséges csak olyan programok kidolgozása, amelyek az élethelyzetek sokféleségét figyelembe véve tud hatékony segítséget nyújtani a nőknek és a munkaadóiknak egyaránt.

A legfontosabb kérdések:

• Az eltérő női életutak társadalmi megítélése
• Az anyaság és az apaság(!) „értéke” a magyar társadalomban, helye az egyéb életcélok között
• A nők foglalkoztatásának, a nők vezető pozícióba kerülésének megítélése, az ezekhez kapcsolódó sztereotípiák megismerése
• A nők jelenlegi munkaerő-piaci helyzete, és az előző pont alapján megismert sztereotípiák hogyan befolyásolják a nők gyermekvállalási hajlandóságát.

Az anyaság és a munkavállalás összeegyeztetésének legfőbb kérdései:

• Férfi és női szerepek, az otthoni, ház körüli munkamegosztás felmérése
• A gyerekekkel kapcsolatos szülői feladatok megosztása
• Legkisebb gyermekük hány éves korában tartják „normálisnak” a nők teljes munkaidős foglalkoztatását?
• A család anyagi helyzete hogyan befolyásolja az anya munkába visszatérésének időpontját
• Ha beteg a gyerek... Tényleg többet mennek táppénzre az anyák, mint az apák, vagy a gyermeket nem nevelők? Ha ez tényleg így van, milyen más megoldást tartanának elfogadhatónak, ki helyettesíthetné őket legalábbis a betegápolásra fordított idő egy részében?
• Ha zárva van a bölcsőde, óvoda, iskola... Melyik megoldást támogatják leginkább a szülők? (az oktatási és nevelési intézményekben minden munkanapon kötelező nyitva tartás, szünetek idejére kötelező ügyelet, gyerekek felügyeletéhez munkáltatói, önkormányzati, állami hozzájárulás valamilyen utalvány (pl. Erzsébet-program) révén, munkáltatók ösztönzése, hogy évente meghatározott számú munkanapon hozzájáruljanak a dolgozók gyerekeinek felügyeletéhez bébiszitter szolgálattal, családi napközivel, táboroztató vállalkozásokkal szerződés, a munkahelyükre vinnék be inkább a gyereket az egy-egy napos szünetek idején, vagy inkább otthonról dolgoznának ez idő alatt)
• A hároméves GYES után a nők hogyan ítélik meg munkavégzési képességeiket, szakmai kompetenciájukat, anyagi, egészségügyi helyzetüket?

További, megválaszolásra váró kérdések:

• Van-e a gyermekpszichológia szerint ideális, vagy minimális idő, amelyet a gyereknek kizárólag az anyja mellett kell töltenie?
• Hogyan hat a hároméves GYES a nők lelkiállapotára?
• A hároméves munkahelyi védettség mennyiben rontja a nők munkavállalási esélyeit? Milyen mértékben valódi segítség ez a GYED, vagy GYES után munkába visszatérő nők számára, mennyien élnek vele?
• Ha az ET 2010/18/EU irányelvének megfelelően a szülési szabadságot illetően azonos védelmet élveznének Magyarországon a férfiak és a nők, az a nemek esélyegyenlőségét szolgálná, vagy pedig a fiatal férfiak munkavállalási esélyeit rontáná?

Alaposabb tájékoztatást a női munkavállalásról!

Tájékoztató portál létrehozása, a munkaadók és munkavállalók pontos és hiteles tájékoztatása érdekében az alternatív foglalkoztatási formákról, az ezekhez kapcsolódó előnyökről/hátrányokról, juttatásokról, programokról, pályázatokról, amely a kisgyermekes nők foglalkoztatását, képzését érinti. Továbbá érveket és tényeket sorakoztatna fel, miért érdemes nőket foglalkoztatni, magasabb pozíciókban melyek azok a jellemzően női készségek és képességek, amelyek eredményesebbé tehetik a vállalat vagy közigazgatási szerv működését. Jogsegélyszolgálatok elérhetősége, FAQ, call center. A http://jol-let.com/mintájára.

Médiakampány az előítéletek ellen, a nemi sztereotípiák csökkentésére

• A női élet- és karrierutak különbözőségének és egyenértékűségének bemutatására.
• Az apák pótolhatatlanok, a gyermeknevelés nem "női munka", a kenyérkereset nem "férfi munka". A családban az apák és az anyák egyaránt fontosak és nélkülözhetetlenek.

Szabályozási javaslataink:

• A közszférában foglalkoztatottakra vonatkozó hatályos szabályozás (1992. évi XXXIII. törvény 23/B.§) szerint az anya írásbeli kérelmére a munkaadó köteles az anyának felajánlani a részmunkaidős (heti 20 órában való) foglalkoztatást a gyermek 3 éves koráig. Javasoljuk a jogszabály szövegének módosítását annak érdekében, hogy közös megegyezéssel lehetőség legyen az ettől eltérő, (pl. heti 30 órás) kinevezésre is.
• Gyermekápolási táppénz: jelen pillanatban a gyerek betegségének teljes időtartamára csak az egyik szülő igényelhet táppénzt. Lehetővé kell tenni, hogy a néhány napnál hosszabb idejű betegségek idején a két szülő egymást váltva megoszthassa az otthoni betegápolás miatt kivett szabadságot.
• A fenntartó a nevelési-oktatási intézmények nyitva tartását, az iskolai-óvodai szünetekben biztosított ügyeleti rendjét a helyi igények felmérése után ezeknek megfelelően köteles legyen módosítani.
• Céges óvodák alapításának megkönnyítése. Az új óvodák építésére, vagy létesítésére kiírt pályázatokon részt vehessenek a nagyobb vállalatok is, mert számukra a családi napközi alapítás a gyermeklétszám korlátozása miatt nem jelent megoldást
• A GYES igénybevétele melletti tényleges részmunkaidőben történő munkavégzés esetén a társas vállalkozás egyedüli tagja is jogosult legyen a részmunkaidőnek megfelelő arányú járulékot fizetni. (Társas vállalkozás egyedüli tagjaként végzett tevékenység esetén a fizetendő járulékokat minden esetben legalább a teljes munkaidő esetén járó minimálbér /diplomás minimálbér alapján kell megfizetni, azonban a GYES igénylésének feltétele a legfeljebb részmunkaidőben történő munkavégzés. A kisgyermekes anya - mivel gyermekéről is gondoskodik - bevételei jelentősen csökkennek. A kiutalt GYES összege gyakorlatilag a járulékok különbözetét sem fedezi. Röviden: a kisgyerekes anyáknak nem éri meg fenntartani és működtetni a vállalkozásaikat, amely egyébként biztosítaná a munka világába való zökkenőmentes visszatérésüket szülés után.

A baby-boom-al kapcsolatban pedig az alábbi írás született:

Öt éve kísérjük figyelemmel, és gyakran írjuk is Magyarország egyik legolvasottabb baba-mama blogját. Olvasóink jellemzően felsőfokú végzettségű, középosztálybeli harminc év körüli nők, akik gyermeket terveznek, várandósak, vagy iskoláskorúnál fiatalabb gyermek(ek)et nevelnek.

Munkát, gyereket?

A nők ügyének megvitatása a magyar közélet több évtizedes adóssága. A kormányzat feladata a női életutak különbözőségének és egyenlő értékének elismerése, az esélyegyenlőségi programok következetes végigvitele. A nők megbecsülése, szabadságuk és autonómiájuk kiterjesztése minden nyugati demokratikus kormányzat alapvető célja. Minden ebbe az irányba ható társadalmi változás segíti, minden ezzel ellentétes kormányzati törekvés akadályozza a középosztálybeli családok tervezett gyermekeinek megszületését.

A nők gyermekvállalási kedvét tehát nem lehet csupán a családok anyagi helyzetének javításával, a nők tanulását és munkavállalását megkönnyítő programokkal meghozni. A Nemzetgazdasági Minisztérium vitaanyagában felsoroltak nagy részének megvalósítása mellett legalább olyan fontos lenne a nőiséghez és az anyasághoz kapcsolódó előítéletek és a sztereotípiák csökkentése, a társadalom nőkről alkotott képének árnyalása.

Hogyan lehetne a nők foglalkoztatottságának javítását és a tervezett gyermekek megszületését egyszerre támogatni?

Az eddig nyilvánosságra hozott stratégiai vitaanyagok fókusz nélküliek. Mindenféle tetszetős külföldi példát felsorolnak, és az eddigi kaotikus családpolitika és a nőkre vonatkozó foglalkoztatáspolitika továbbra is céltalan marad, egyszerre kíván mindenkit támogatni. Ez ésszerűtlen. A népesedéspolitikát és a foglalkoztatáspolitikát össze kell hangolni, világosan meg kell határozni az irányokat.

A középosztálybeli magyar nők elsősorban azért nem szülik meg a tervezett számú gyereket, mert mindent maguknak kell csinálniuk, maguknak nem szülnek (még egy) gyereket. Ennek sokféle oka van: a párkapcsolatok instabilitása, az elvárt, vagy kényszerű hároméves otthonlét és az újra munkába állás nehézségei, a családi munkamegosztás alacsony foka, a segítő nagycsalád hiánya, a csecsemőgondozáshoz, gyermekneveléshez kapcsolódó szokások, a legfeljebb négyfős családokra tervezett autók, lakások, szolgáltatások.

Csökkenteni kell az apák terheit, az anyák kiszolgáltatottságát

Csak a foglalkoztatottság javításával és a gyermekneveléssel otthon töltött idő rövidítésével csökkenthető az anyák egzisztenciális kiszolgáltatottsága, a férfiak családfenntartással járó terheinek csökkentése. A munkamegosztás egyformán szükséges a házimunka, a gyereknevelés és a pénzkereset terén is.

Javítani kell a nők munkaerő-piaci versenyképességét

A nők munkaerő-piaci versenyképességét nagyrészt azoknak a nőket és anyákat megkülönböztető intézkedéseknek újragondolásával lehetne javítani, amiket épp gyermekvállalási kedv növelése érdekében vezettek be, de valójában a nők és anyák munkavállalása, a középosztálybeli családok gyermekvállalása ellen hatnak. Ezeket az intézkedéseket valódi hasznuk ismeretében érdemes lenne újragondolni. A hároméves munkahelyi védelem kihasználtsága például az ombudsman nyilatkozata szerint alig 14 százalék, ennyien térnek vissza a fizetett munka világába gyermekük hároméves kora előtt, mégis nagy hátrányt okoz a nők számára a munkaerő-piaci versenyben a vélelem, hogy a munkaadó akár hat-nyolc évig sem számíthat majd az alkalmazottja munkájára.

Az EU irányelv szerint erősíteni kell az apák részvételét a gyermeknevelésben, ezért számukra is biztosítani kell a lehetőséget a kisgyermekkel való otthonmaradásra, sőt, lehetőség szerint kötelezővé is kellene tenni. Kérdés, hogy a nők munkavállalási esélyeit mennyiben javítja, ha a fiatal férfiak munkaerő-piaci pozícióit rontják?

Ne tekintsék a nőket szülőgépnek, a gyermekvállalás magánügy!

• Az anyaság lehet a legszebb hivatás, de sokfélék vagyunk, nem feltétlenül ez az egyetlen és a legfőbb életcélja minden magyar középosztálybeli nőnek. Annak sugalmazása, vagy kormányzati intézkedésekkel való kikényszerítése, hogy a nők egyetlen hivatása az anyaság legyen, és a családok egy keresetből éljenek meg, bizonyosan nem javítja a gyermekvállalási hajlandóságot.

• A népességfogyás riasztó távlatainak bemutatása és állandó felemlegetése nem növeli a gyermekvállalási kedvet.

• Az abortusztörvény szigorításának lehetőségét ki kell zárni, ebben az ügyben is nagyon sokat segítene a bizonytalanságérzet csökkentése.

Bezzeganyák