Csillámló, illatos szappanangyalkákat gyártottunk

Aztán ide a Bezzegre már Creativiky azt írta, hogy manapság léteznek kevésbé meredek és veszélyes eljárások, amik a szappankészítést kellemesebbé és biztonságossá teszik, nem kell tehát „VIGYÁZAT! VESZÉLYES!” feliratú labor hozzá, sőt, létezik gyereknek való készlet is, aminek segítségével simán, a konyhában lehet gyártani csillámló Kék Angyalt, rózsaszínű és rózsaillatú szívecskét, levendulás korongot és más egyebet. Ohne fahamu, ohne marólúg, gyerekbarát kivitelben. Kipróbáltuk a Varázslatos szappanlabort.

A készletet 10 éves kortól ajánlják, de egy hét és fél éves is simán elboldogul a dologgal, feltéve, ha anya kezeli a mikrót. A mikró volt amúgy az egyetlen, amely nem szerette az eljárást: 5-20 másodpercekre kell bekapcsolni magas fokozaton, hogy az alapanyagként kockaformára préselt glicerin folyékony legyen, egy idő után besztrájkolt, működni működik ugyan, csak a tányérja nem akar forogni neki.

A színek egyszerű ételfestéket tartalmaznak (van kék, sárga és piros – keveréssel mindenféle egyéb szín is előállítható, még fekete is), van még egy apró zacskó kozmetikai csillám mellékelve, valamint a fehér és bizonyos körülmények közt „bolyhosodó” elemet tartalmazó titán-dioxid kockák. És persze kétféle illatanyag: levendula és rózsa.

Maga az eljárás egyszerű, a nagyobb mérőpohárban felmelegítjük a glicerint, majd szétöntözgetjük a kisebbekbe egy részét, amit befestünk a festékanyaggal. A formákba öntjük az egészet (lehet keverni a színeset a színtelennel vagy a fehérrel, látványosabb hatás elérése érdekében, és szórhatunk bele csillámot, utóbbit érdemes lefedni egy színtelen réteggel, hogy látszani látsszon, de ne legyen még a fülünk is csillogó. Nekem így is, úgy is az lett. A festékanyag is nem a gyerek, hanem az én kezemre ragadt rá, és én csöppentettem egy kicsi pirosat a használati utasításra is.

Mikor a forma pereméig öntöttük az anyagot, akkor kell betenni az egészet a fagyasztóba. Egy formán belül lehet variálni a színes részletekkel, ha kellően összeérnek, akkor nem fog eltörni a színváltás mentén – nekünk csak egy virág szirma tört le. A fagyasztóban csak megdermednie kell, megfagynia nem – egyet ugyan benn felejtettünk egész éjjelre, de más baja nem lett, minthogy kivét után „izzadt” egy darabig, amit gondosan le lehetett törölni papírral. A fa keverőpálcák, ha nem lennének elegen, akkor kiválóan helyettesíthetőek jégkrém fa rudacskájával.

Az angol nyelvű használati útmutató ad ennél bonyolultabb és vadabb ötleteket is, kis gyakorlással lehet a virágforma minden szirmát más színűre alkotni, csinos csíkokat húzni az átlátszó szappanba, esetleg virágszirmot, levelet, élénk színű kisebb formát préselni a nagyobb, kész darabba. Nyáron nyilván akadna itt rózsaszirom és levendulavirág is, sajnos decemberben még nálunk sincs, legfeljebb Dideki kertjében, és mint minden, ez a technika is gyakorlással tökéletesíthető, tehát ne várjuk az első példánytól, hogy galériába való műalkotás legyen.

Kíváncsi lennék, lehet-e a készlethez „utánpótlást” venni külön, a formák és kiöntőpoharak nélkül, mivel a színezőanyag vagy a parfüm lassabban fogy, mint a glicerines alapanyag. Akkor talán mi is ki tudnánk próbálni, milyen is mosakodni ezekkel a saját készítésű szappanokkal, a mostaniak elég nagy része fog ugyanis ajándékcsomagba kerülni. A lányom lelkesen folytatná is a gyártást, fantáziája határtalan, az eredmények szépek, még ha nehezen is fotózhatóak. Csak a fránya mikró ne adná meg magát, persze lehet, működik ez sima lángon, neadjisten kályhán is, elvégre a technika sokkal régebbi, mint amióta mikrohullámú sütőt használunk.

Vakmacska

A tesztjátékot a Pötifarmtól kaptuk.