Magának nem lehet még tolófájása!

A kisfiam, Máté 2010. december első napján született meg mindössze 15 perc leforgása alatt. Te is megosztanád szüléstörténeted? Küldd el nekünk a [email protected] címre!

December elsején felkeltem, és éreztem, hogy valami készülődik. Semmi fájás, de éreztem, hogy elkezdődött a csomagolás odabent. Délután egy órakor volt egy erős fájásom. Majd 4-5 percenként az enyhe menstruációs görcsökhöz sem hasonlítható érzések jöttek, de folyamatosan. Épp kint voltunk Szigetmonostoron az üdülőnkben, és elkezdett szakadni a hó. A nővérem tanácsára elindultunk, hogy megmutassuk egy orvosnak, hogy ez mégis mi, maximum hazaküldenek, hiszen ha esetleg a hó ilyen mértékben esik tovább, nem tudunk bejutni, ha felgyorsulnának az események.

Összepakoltunk a férjemmel és a kislányommal, elmentünk a férjem testvéréhez, ahol otthagytuk a kislányomat, amíg mi megtudjuk, mégis mi a helyzet most. Este hat körül értünk oda hozzájuk, még mindig semmi fájás, semmi elviselhetetlen összehúzódás, csak enyhe kellemetlen érzés 4-5 percenként. Beértünk fél hétre a Margit kórházba, természetesen az orvosom szabadságon volt, így az ügyeletes orvoshoz kerültem, akivel maximálisan meg voltam elégedve és nagyon szimpatikus is volt.

Hét órakor ctg-vizsgálat történt, majd 7.20-kor megvizsgált a doki, miután a ctg nem mutatott semmilyen egetrengető fájást. A vizsgálat után közölte, hogy 1 ujjnyira tágultam, „ebből ma nem lesz baba”, de a hóhelyzet miatt felvesz, nehogy ne érjek vissza kommentárral megkérdezte hogy repeszthet-e burkot. Mire én: „Hát persze, engem nem zavar.” Megtörtént a burokrepesztés, majd elkezdte felvenni az adataimat, s ekkor már éreztem, hogy valami elindult. Nagyon szeretett volna az orvos rábeszélni az epidurális érzéstelenítésre, amit én becsülettel végighallgattam, majd közöltem, hogy köszönöm, de nem, én szeretnék bemenni a szülőszobába. Mire ő megjegyezte, hogy egész szép fájások jönnek, kíváncsi lesz, hogy 5 óra múlva is nemet mondok-e az epidurálra. Mosolyogtam és odanyögtem egy igent.

A nővér bekísért a szobába és megkérdezte, hogy apás szülés lesz-e, mire én mondtam, hogy természetesen. Kiment az ajtón, hogy visz ruhát a leendő apának, én pedig tolófájást éreztem. Fél perc sem telt bele, mikor a nővérke el akart suhanni az ajtó előtt, kezében apa ruháival, mire én kikiabáltam neki, hogy tolófájásom van. Ő berohant és közölte, hogy az lehetetlen. Megvizsgált gyorsan és kiabált az orvosért, hogy itt a gyerek feje. Apa gyorsan megkapta a ruhákat, a nővérke megkért, hogy ne nyomjak, mert még fel kell tennie a kengyelt és neki is be kell öltöznie, ekkor odaért az orvos és ő szintén közölte, hogy az lehetetlen, hogy itt a feje a gyereknek. Aztán mikor ő is megvizsgált, mosolyogva mondta, hogy így tényleg nem lesz szükség az epidurálra.

Apa belépett az ajtón, még bele sem tudta magát élni a helyzetbe, mikor a doki felszólított, hogy szem becsuk és nagyot nyom. Nyomtam egyet, és úgy éreztem, hogy már csak egy nyomás és kint a baba. Az orvos azt mondta, hogy sajnos a gátvédelem nem fog menni, mert a baba már így is romokat hagyott maga után. Én bólogattam és mondtam, hogy mehet a gátmetszés. Az orvos megkért, hogy szóljak, ha jön a fájás, én szóltam rögtön, az orvos metszett, én nyomtam és mindössze 15 perc alatt, 19.35-kor megszületett Máté Döme.

Apa fel sem ocsúdott, épp akkor küldte el a körsms-eket, hogy még csak 1 ujjnyi, ma nem lesz belőle baba, s mire elküldte, már küldte is a következőt, hogy Máté megszületett 51 cm-rel és 3150 grammal.

Zsófi