Hogyvolt: Az első randi után többé nem ment haza

photo © 2007 Nina Jean | more info (via: Wylio)

Egy áprilisi pénteken egy füstös, igazi késdobálós helyen találkoztunk először. Nem érte mentünk, hanem egy – mint később kiderült közös – barátért, hogy elcsábítsuk egy buliba. A bemutatkozás már igen viccesre sikerült, ugyanis közös barátunk hangsúlyozta a doktort a nevem előtt, mire Ő megkérdezte: „Csak nem belgyógyász?” „Nem, urológus” – válaszoltam én (jogász vagyok egyébként). Csatlakozott a csapathoz ő is.

Ő – mint utóbb kiderült, szülinapja lévén – igen viccesre itta magát, jót mulattam az úton odafele, és a legkevésbé sem voltam hajlandó komolyan venni az udvarlást. Jól szórakoztunk, és Ő már ezen az estén a buli kellős közepén fél térdre ereszkedve tényként közölte, hogyaszongya: „Ezt még kétszer fogom megtenni... a harmadiknál megkérem a kezed!” Nyilván kinevettem.

Szülei meglepetésszerűen – és meglepetésként – jöttek el Pestre, eljöttek a buliba is, ahol megviccelve őket, a barátnőjeként mutatott be. Leendő anyósomnak – akit imádok – felcsillant a szeme, mire én hevesen tiltakoztam, hogy nem vagyok a barátnője, hiszen két órája ismerem.

Hajnalban hazakísért, elkérte az e-mail címem (nem akart tolakodó lenni, mint később elárulta, mivel nem tudta, hogy van-e valakim vagy sem – nem volt senkim). Valami megmagyarázhatatlan mosollyal a lelkemben aludtam.

Másnap széles vigyorral nagytakarítottam. Éppen végeztem a takarítással, csöngetnek: ott állt az ajtóban Ő, egy gitárral a kezében. "Csak erre jártam hangoltatni (?!? – ez hónapokkal később esett le) a gitáromat, gondoltam beköszönök." Az erkélyen kávéztunk zavartan, Ő gitározott – egy évekkel korábban általa komponált dalt adott nekem, mondván, úgy érzi, hogy ezt nekem kell adnia – majd randira hívott.

Este 10-re beszéltük meg a találkozót az Oktogonon – úgy éreztem magam, mint tizenévesen, pedig már 30 elmúltam –, ott köröztem a környező utcákban, hogy nehogy előbb odaérjek... Végigjártunk jó pár helyet, majd hajnalban – miután a szórakozóhelyet velünk zárták – Budáról Pestre sétáltunk a Margit hídon. A pesti oldalon betértünk egy étteremfélébe – ezzel is húzva a közelgő elválás idejét – ahova remek módon bezártak minket! (Az étterem reggel 9-től másnap hajnal 6-ig tart nyitva.)

Az étteremből szabadulva – miután elvetettük azt az általa feldobott tervet, hogy üljünk be moziba egy filmre (reggel 9-kor?!?) – nálam kötöttünk ki, ahol késő estig beszélgettünk. Elbúcsúztunk és két és fél óra múlva – egy hülye ürüggyel – ismét nálam volt. Együtt aludtunk... többet nem ment haza...

Három hónap múlva kért engedélyt a lánykérésre, és szeptember 5-én a plitvicei tavaknál kérte meg a kezem (tényleg a harmadik térdre ereszkedésnél). Az esküvőt a születésnapján, megismerkedésünk első évfordulóján tartottuk, idén áprilisban volt az első házassági évfordulónk.

Csipke11