Ma is létezik a pestis – évente több százan fertőződnek meg

• A pestist a Yersinia pestis baktérium okozza.
• Évente 1000–2000 emberi megbetegedést jelent a WHO.
• A betegség Afrikában, Ázsiában és Észak-Amerikában a legelterjedtebb.
• Három fő formája van: bubonikus, szeptikémiás és tüdőbaj.
• Antibiotikummal kezelhető, de kései diagnózis esetén a halandóság magas.
• Járvánnyá válása ma is lehetséges, ezért a WHO figyeli az eseteket.

A fekete halál– amely a 14. században Európa lakosságának egyharmadát elpusztította – nem tűnt el. A kórokozó ma is él, terjed, és időnként embert is megfertőz. Ahhoz, hogy megértsük, miért nem szűnt meg a pestis, érdemes először azt átnézni, hogyan működik és hogyan él tovább.

Hogyan terjed és hogyan képes fennmaradni a pestis?

A Yersinia pestis baktérium elsődleges gazdái rágcsálók – prérikutyák, patkányok és más kis emlősök –, amelyekről bolhák révén kerülhet az emberre. A bolhacsípés a leggyakoribb terjedési mód: a baktériummal fertőzött állat vérét emberre viszi át. Fertőzött állat tetemével való közvetlen érintkezés és – tüdőbajos formában – cseppfertőzés által is átterjedhet.

A baktérium azokban a régiókban marad fenn tartósan, ahol a vadállat-populációk nagy sűrűségben élnek és rendszeresen érintkeznek egymással. Ezeket az állandósult terjedési területeket „enzootiás körzeteknek” nevezi a szakirodalom. Ilyen területek ma is működnek Madagaszkáron, a Kongói-medencében, Peru és Bolívia egyes részein, Kazahsztánban, a mongol sztyeppéken és az Egyesült Államok nyugati tagállamaiban is.

A terjedés dinamikája szorosan követi az éghajlati és ökológiai változásokat. Áradások, aszály, vagy a rágcsáló-populációk számának megemelkedése után rendre nő az emberi esetek száma is.

A pestis tünetei – a három fő forma különböző szimptómái

• A pestis legismertebb formája a bubonikus pestis, amelyről a kór a nevét kapta. A fertőzést követő 2–6 napon belül magas láz, hidegrázás, fej- és izomfájdalom jelenik meg, majd a nyirokcsomók – főként a lágyék, a hónalj vagy a nyak tájékán – fájdalmas, duzzadt csomókká (bubókká) alakulnak. Kezelés nélkül az esetek 30-60 százaléka halálos.
• Az úgynevezett szeptikémiás forma akkor alakul ki, ha a baktérium a vérkeringésbe kerül, és általános vérmérgezést okoz. A bőr alatt apró vérzések jelenhetnek meg, a kór gyorsan romolhat, és kezelés nélkül szinte mindig halálos. Ezt a formát a legnehezebb diagnosztizálni, mert nem mindig képződnek bubók.
• A tüdőpestis a legsúlyosabb és legfertőzőbb forma: a baktérium a tüdőbe kerül, és levegőn át is terjed emberről emberre. Köhögés, mellkasi fájdalom, véres köpet és légzési nehézség jellemzi. Az első tünetek megjelenésétől számítva kezelés nélkül 24–48 órán belül halálos lehet – ez az a forma, amely járványként a legnagyobb veszélyt jelenti.

Hol vannak ma a fertőzött területek?

A WHO adatai szerint évente 1000–2000 között jár a hivatalosan bejelentett emberi esetek száma, de a valós szám valószínűleg magasabb – sok esetet vagy nem diagnosztizálnak, vagy nem jelentik be a hatóságoknak. A halálozási arány megfelelő ellátás esetén 10 százalék alá szorítható.

Az esetek többsége Afrikából származik, elsősorban Madagaszkárról – ahol a pestis endémiás, tehát évről évre visszatérő probléma –, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaságból és Tanzániából. Ázsiában főként Kína és Mongólia egyes területei érintettek.

Az Egyesült Államokban évente átlagosan 7 eset kerül nyilvántartásba, többségük a Nagy-síkságon, Új-Mexikóban és Coloradóban. Ezek jellemzően vadászterületeken dolgozó személyek vagy túrázók, akik fertőzött állatokkal érintkeztek.

Kezelhető-e ma a pestis, és mi jelent valós kockázatot?

A pestis antibiotikumokkal jól kezelhető. A sztreptomicin, a doxiciklin és a gentamicin egyaránt hatékony, ha a kezelés időben megkezdődik. A probléma az, hogy a diagnózis késése – legfőképpen olyan területeken, ahol hiányzik a megfelelő egészségügyi ellátás – jelentősen rontja a túlélési esélyeket. Ebben rejlik a valós veszély: nem magában a kórokozóban, hanem az ellátás hiányában.

A pestis által érintett területekre utazóknak érdemes tájékozódni az aktuális járványhelyzetről, kerülni az elhullott rágcsálókkal való érintkezést, és szabadtéri programok után gondosan ellenőrizni, hogy nem vittek-e haza bolhát. Létezik pestisvakcina is – egyes országokban alkalmazzák nagy kockázatú csoportoknál –, bár széles körű használata nem terjedt el.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: