Szemszárazság - szárazszeműség: megrontja az életminőséget – 2. rész

A szemfelszín betegsége és különösen a szárazszem-betegség (dry eye disease) nagyon sok embert érint. Ma már nem ritka a fiatal korosztályokban sem. E betegségcsoport népbetegségnek tekinthető világszerte. Gyakorisága és súlyossága a kiterjedt számítógép és mobiltelefon használat mellett hatalmas ütemben növekszik. Noha a szemfelszín betegség jelentős életminőség csökkenéssel jár, a szemorvosi figyelem e betegségcsoportra viszonylag kicsi.

Ennek oka, hogy a betegség súlyos anatómiai eltérésekkel az esetek többségében nem jár, operálni nem lehet, és rövid, a betegek által nem szükségszerűen megértett utasítások megadásával a problémát sok szemorvos megoldottnak gondolja.Sajnos a nem megfelelő kezelés a panaszok megmaradásához, romlásához és a szem súlyos diszkomfort érzéséhez vezet. Az életminőség megromlik, noha megfelelő kezeléssel ez nem következne be.

Mit érez a szárazszeműségtől szenvedő beteg?

A szárazszeműség fentebb részletezett formáiban nagyjából hasonlóak a betegek panaszai. Legtöbbször azt észlelik, hogy a nap folyamán, reggeltől estig haladva a tüneteik egyre romlanak. Ezen tünetek a hirtelen erőteljes könnyezést, a diszkomfort, illetve szúró érzést, a szem egyre vörösebbé válását és a látás homályossá válását jelentik. Nincsen ellentmondás abban, hogy szárazszem betegségben a könnytermelés csökken, (illetve a könny minősége is romlik), és időnként erőteljes könnyezés is kialakul. A szárazszeműségben a könnyfilm alap elválasztása, alap termelése az, ami károsodik. A síráshoz szükséges könnyet termelő nagy könnymirigy könnytermelése nem változik meg. Ezért van az, hogy a szemfelszíni fájdalmat és diszkomfort érzést tapasztaló, szárazszeműségben szenvedő betegnél a panaszok bizonyos súlyosságánál hirtelen sírás jellegű, erős könnytermelés lép fel. Ez a nagy könnymirigyből eredő, fájdalomra megjelenő könnyezés. A könnymirigy termelte könny azonban nem pótolja a hiányzó alap könnyelválasztást.

A szárazszeműség a szem dörzsölésére ingerli a beteget. Ebből másodlagos szemészeti károsodások alakulnak ki az esetek nem kis részében. A szemek megdörzsölése lezárt szemhéjak esetén is ahhoz vezethet, hogy a szaruhártya hámrétege a dörzsölés során sérül (hiszen nincsen kellő nedvesítő réteg a szemhéj belső felszíne és a szaruhártya külső felszíne között). Az így kialakult szaruhártya hámhiányok rendkívül fájdalmasak és jelentős szenvedést okoznak a betegeknek mindaddig, amíg meg nem gyógyulnak. A gyógyulás azonban csökkent könnyfilm réteg esetén elhúzódó lehet. Az sem ritka, hogy a diszkomfort érzés következtében akaratlanul bekövetkező szemdörzsölés a kötőhártya ereiben vérzést eredményez, ami látványos kötőhártya bevérzések formájában nyilvánul meg. Ezek természetesen orvosilag elkülönítendőek az egyéb kötőhártya vérzésektől, és alapos, érdemi szemészeti vizsgálatot indokolnak. A szemek tartós dörzsölése a szemhéjak lazulásához, és emiatt hibás szemhéjállás kialakulásához is vezethet. A nap folyamán megjelenő panaszoknak és azok súlyosbodásának az az oka, hogy a szemfelszíni irritáció a nap folyamán egyre fokozódik a megfelelő szemfelszíni nedvesítés hiányában. Így a reggeli órákban még szinte panaszmentes lehet a beteg, délutánra, estére azonban jelentősen romlik az állapota. Ennek megfelelően szükséges az állapot kezelése, ami nem pusztán a könny pótlását jelenti, hanem a könnyfilm állandó fenntartásának szükségességét is.

Hogyan kezelje a beteg a szárazszeműségét?

A szárazszeműség alapproblémája nem befolyásolható. Ez azt jelenti, hogy annak, akinek csökkent mennyiségű és gyenge minőségű könnye termelődik, a könnytermelését megjavítani, gyógyítani nem lehet. Amit lehet tenni, az a könnyréteg megfelelő pótlása, és a fokozott párolgást eredményező környezet kerülése. Számos korszerű konzerválószer-mentes műkönny kapható Magyarországon is. A betegek számára nem az fontos igazán, hogy melyik készítményt alkalmazzák, hanem az, hogy hányszor, milyen sűrűn cseppentenek. A napi háromszori, ötszöri cseppentés szárazszeműségben az esetek legnagyobb részében elégtelen kezelés. A műkönnycseppek lényegesen lassabban párolognak el, mint a saját könnyünk, ezért nem kell őket percenként alkalmazni. Ám nem alkalmasak arra, hogy sok órán keresztül bevonják a szemfelszínt, mivel előbb-utóbb ezek is elpárolognak.

"A fő szabály az, hogy a szárazszeműségben szenvedő beteg reggel hideg csapvízzel mosson arcot, ezáltal az éjszaka felgyülemlett és kikristályosodott könnymaradékot a szem sarkaiból eltávolítja (a kristályok a rossz könnyminőség miatt alakulnak ki, és zavaró, szúró érzést keltenek). Ezután óránként cseppentsen a beteg mindkét szemébe a nap során. Ne hagyjon ki cseppentési időszakokat, mert akkor a panaszok megjelennek, és a műkönny a már kialakult szemfelszíni panaszokat nem fogja meggyógyítani rövid idő alatt. Tartós számítógépes vagy mobiltelefonon végzett munka mellett, varráskor, olvasáskor, tévénézéskor a tevékenység megkezdése előtt, majd fél-egy óránként közben is alkalmazzon műkönny cseppet. A szárazszeműségben szenvedő betegnek célszerű kerülnie a légkondicionáló használatát, mivel az áramló levegő fokozza a párolgást. Emellett célszerű párásítani a helyiséget, melyben sokat tartózkodik, és érdemes a fent említett műkönny cseppentési gyakoriságot betartani" - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.

Összességében a szárazszeműség kezelése sikeres lehet az esetek legnagyobb részében. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szárazszeműséghez társuló panaszok nem kizárólag szemszárazság esetén jelenhetnek meg. Érdemi szemorvosi vizsgálattal kell tisztázni a panaszok hátterét, mert el kell különíteni a csupán szárazszeműségből eredő panaszokat a zöldhályog, a magas szemnyomás, a szemfelszín sérülés, a szem gyulladásos betegségei, valamint a látóideget érintő egyes neurológiai betegségek okozta hasonló panaszoktól.

Olvasd el ezt is!