Inzulinrezisztencia – Megduplázza a depresszió esélyét, diabétesz nélkül is

Cukorbetegség hiányában is nagy gondot okoz

Meghökkentő: kétszeresére emelheti a súlyos depresszió kialakulásának esélyét az inzulinrezisztencia jelenléte, akkor is, ha valakinél még nincs kialakult diabétesz.

A teljes cukorbetegség hiányában is megduplázza a komolyabb depresszió valószínűségét az inzulinrezisztencia – állítja egy új tanulmány.

"Azok az egészséges emberek, akiknél később prediabétesz alakult ki, 2,6-szor nagyobb eséllyel lettek súlyos depressziósok a 9 éves nyomonkövetési időszak alatt" – hívták fel a figyelmet a kutatók. - "Az inzulinrezisztens embereknél a depresszió kialakulásának aránya két-háromszoros volt" – mutatott rá Kathleen Watson, a Stanford Egyetem posztdoktor kutatója.

"Korábbi tanulmányok már felhívták a figyelmet az inzulinrezisztencia és a depresszió közötti összefüggésre, ám ez egyike azon elsőknek, amelyek arra is rávilágítanak, hogy akiknél inzulinrezisztencia alakult ki, nagyobb valószínűséggel lesznek később depressziósak" - mondta Watson.

A hír meglehetősen aggasztó, hiszen egyre több ember kerül veszélybe a cukorbetegség szempontjából.

Az American Journal of Psychiatry szaklapban közölt tanulmányban Watson és munkatársai több mint 600 résztvevő adatait elemezték egy hosszútávú holland depresszió- és szorongásos vizsgálat keretében. Az alanyok átlag életkora 41 év volt, sosem küzdöttek korábban depresszióval vagy szorongással.

A gyakori fizikai vizsgálatok lehetőséget adtak a kutatóknak arra, hogy nyomon kövessék az inzulinrezisztencia három mérőszámát – ezek az éhomi vércukorszint, a derékbőség, valamint a trigliceridek és a „jó”, azaz a HDL-koleszterin aránya. Az alanyok rendszeres pszichológiai értékeléseken is részt vettek.

Az ember szervezete az inzulinra, vagyis a hasnyálmirigy által termelt hormonra támaszkodik, hogy energiává alakítsa a vércukrot. Amennyiben a vércukorszint továbbra is magas, a sejtek kevésbé képesek inzulint használni a cukor energiává alakítására. Ezen állapot az inzulinrezisztencia.

Végül a test elér egy pontot, amikor az inzulinrezisztencia már annyira erős, hogy a szervezet elveszíti képességét a vércukorszint mérsékelésére, ez már csak gyógyszerekkel lehetséges. Ekkor diagnosztizálják a 2-es típusú diabéteszt. A vizsgálat résztvevői idővel egyre inkább elmozdultak az inzulinrezisztencia irányába, a depresszió kockázata pedig ezzel együtt jelentősen nőtt.

Kiderült többek között, hogy:

• a triglicerid-HDL arány minden egységnyi növekedése 89 százalékos depressziós arányhoz kapcsolódott
• a hasi zsír minden 2 hüvelykes növekedése 11 százalékkal magasabb depressziós aránnyal volt összefüggésbe hozható
• az éhomi vércukorszint minden 18 milligramm/deciliteres növekedése 37 százalékkal magasabb depressziós arányt eredményezett.

"Ha ezt az „evolúciót” figyeljük, az az idő előrehaladtával erősebb mérce lehet, mint az inzulinrezisztenciában szenvedő emberek felmérése és a depresszióban szenvedők száma" - mondta dr. Timothy Sullivan, a New York -i Staten Island Egyetemi Kórház pszichiátriai és viselkedéstudományi tanszékének elnöke, aki a vizsgálatban nem vett részt.

Hogy miként segítheti elő az inzulinrezisztencia a depressziót, arról a kutatóknak szintén van néhány elképzelése. Az inzulinrezisztencia gyulladást okoz, a gyulladás során felszabaduló biokémiai anyagok pedig valamelyest befolyásolhatják az agy kémiáját.

Lehetséges az is, hogy az inzulin maga is szerepet játszik az agyi egészségben, a hormonnal szembeni rezisztencia pedig megváltoztatja a hangulatot. Jó példa erre, hogy az agyban lévő, inzulinra reagáló receptorok kölcsönhatásba lépnek a kortizollal, azaz a „harcolj vagy menekülj” stresszhormonnal.

Egy másik lehetőség, hogy az inzulinrezisztencia és a depresszió több egyforma életmódbeli kockázati tényezővel rendelkezik. Ilyen a túlsúly, a mozgáshiány és az egészségtelen szokások.

"A tanulmány eredményei mindenesetre felvetik annak lehetőségét, hogy egyes embereknél kifejezetten az anyagcsere miatt jelentkezik a depresszió" - mondta Watson.

A prediabétesz szakaszában levők ugyanakkor tehetnek azért, hogy elhárítsák a diabétesz kialakulását: csökkenteniük kell vércukorszintjüket. Fontos az – állapotuknak megfelelő -, egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, a cukor és az alkoholbevitel csökkentése. Mindezek hozzájárulnak az egészséges vércukorszint fenntartásához.

Olvasd el ezt is!