Így igazodj ki a szemészeti szakkifejezésekben

A szemészeti ellátásban és a szemről írt ismeretterjesztő írásokban gyakran jelennek meg olyan kifejezések, amik nem sokat mondanak, bár a szem betegségei és a szemészeti kezelési módszerek megértéséhez érdemes velük tisztában lenni.

Retina (ideghártya)

A szem falának legbelső rétege a retina, azaz az ideghártya. A retina tartalmazza a fényt érzékelő sejteket (receptorok) valamint a fényt feldolgozó és az agy felé továbbító idegsejteket. Az ideghártya összesen 10 sejtrétegből áll. A fényérzékelő sejtek két fő csoportra oszthatók: a csapok feladata a színek és a centrális éleslátás biztosítása, a pálcikák pedig gyenge megvilágításban (pl. este) biztosítják a látást. Ahhoz, hogy a fényérzékelő sejtek megfelelően működhessenek, szükség van olyan sejtekre, melyek melanint (pigmentszemcsét) tartalmaznak. Ezek a sejtek retina legkülső rétegében helyezkednek el.

Szürke hályog (katarakta)

A szemlencse a teljes anyagcseréjét a szem belső folyadéka (csarnokvíz) biztosítja, mivel a lencse erekkel nem áll kapcsolatban. Az élet előrehaladtával a szemlencse anyagcseréje romlik. Folyadékot vesz fel a csarnokvízből, emiatt domborúbbá válik, ami a fénytörést is megváltoztatja. Mivel a szemlencse anyagcseréje fokozatosan romlik az öregedés során, átlátszósága is fokozódó mértékben romlik. Előrehaladott esetben a szemre kívülről ránézve a pupilla területe (amin keresztül rálátunk a szemlencsére) szürkésnek látszik. Innen ered a szürke hályog név. Mivel manapság a jó látás iránti igény általános, a szemlencse kezdődő elszürkülése már fiatalabb (középkorú) életkorban zavaró lehet, és műtétet igényelhet. Egyes ártalmak, öröklött jellemzők is elősegíthetik a szürke hályog viszonylag fiatal életkorban való kialakulását.

Szürkehályog műtét (katarakta műtét)

Szürke hályog műtétre akkor kell sort keríteni, amikor a látásromlás már akadályozza a beteget a mindennapi feladatok elvégzésében (pl. járművezetés, vásárlás). A rutin műtét altatás nélkül, szemcseppes érzéstelenítésben történik. A szemlencse külső, héjszerű rétegén, azaz a szemlencse tokon belül történik a műtét. A tok nem szürkül el a szürke hályog kifejlődése során sem, azaz átlátszó marad, tehát a jó látást nem befolyásolja. A tokon belüli, elszürkült szemlencse anyagot eltávolítjuk, és a helyére olyan műlencsét ültetünk be, melynek fénytörését (diopriáját) a beteggel egyeztetve választjuk ki. A beültetett műlencse tehát nem csupán tiszta látást biztosít, de a szem eredendő fénytöréséi hibájának jelentős csökkentésére vagy megszüntetésére is alkalmas. A beültetett lencse a továbbiakban az egész élet során a szemben marad. További teendőt, kezelést, cserét stb. nem igényel.

Rövidlátás (miópia)

A rövidlátást az esetek legnagyobb részében az okozza, hogy a szem tengelyhossza a normálisat meghaladja. A hosszabb szemgolyó miatt a látott tárgy képe nem a retinán keletkezik, hanem még a retina előtt, a szem belsejében. Emiatt, szemüveg nélkül a rövidlátó szem csak elmosódottan, homályosan látja a tárgyakat. A szemüveglencse alapvetően szórólencse, azaz mínuszos dioptriájú. Ez a fény szemben megtett útját megnyújtja, így a kép a retinára kerül, és a látás élessé válik. Fontos tudni, hogy a nagyobb fokú rövidlátás nem csupán szemüveg probléma. A szem megnyúlásával a retina és a szem egyéb rétegei károsodhatnak, emiatt rövidlátás esetén rendszeres szemészeti kontroll is szükséges az élet során.

Távollátás (hipermetrópia)

Távollátás esetén - ellentétben a rövidlátással- a szem hossza kisebb a normálisnál. Emiatt a látott kép a retina mögött jönne létre. A rövidlátást domború, azaz plusszos szemüveglencsével kell korrigálni. Fontos tudni, hogy a rövidlátással ellentétben (ami a kamaszkorban alakul ki jellemzően) a túllátás már csecsemő kortól fennállhat, és szemüveges javítást igényel. Ennek hiányában a legtöbb esetben kancsalság, a kancsalságok egy részében pedig tompalátás jön létre, ami felnőtt korban már nem szüntethető meg. A túllátóság idősebb életkorban zárt zugú zöld hályogra (glaukómára) hajlamosít.

Öregszeműség (presbiópia)

Az életkor növekedésével a szemlencse rugalmassága csökken, emiatt a közelre látás 40 éves kor felett folyamatosan romlik. A közeli (kb. 1-2 méteren belüli) tárgyakról a fény még erősen széttartó, amikor a szembe jut. Ahhoz, hogy a fénysugarakat a szemlencse a retinára vetítse, domborúbbá kell válnia, mint amennyire domború távolra nézéskor. Ez a képesség csökken 40 éves kor után, 5 évente mintegy fél dioptriával. Amikor valaki eléri a 65 éves kort, a lencse már teljesen elvesztette alkalmazkodási képességét. Ez kb. 3,5 plusz dioptria szemüvegigényt jelent, ami a további életévek alatt már nem fokozódik. A fénytörési hibák és a szemlencse domborúságának változása a szürkehályog képződése folyamán módosíthatják a közeli szemüveg dioptria értékét, hiszen a távoli (alap) fénytörés és a közelre nézéshez szükséges többlet szemüvegigény összegződik - hangsúlyozza Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa és glaukóma specialistája.