Vércukormérés – Segítség friss cukorbetegeknek

A cukorbeteg állapotát, a kezelés eredményességét a vércukor érték alakulása jellemzi elsődlegesen. Ennek meghatározása, a vércukormérés alapvetően fontos a beteg életében.

A cukorbetegek számára nagyon fontos, hogy betartsák a helyes vércukormérés szabályait. Ez főleg azoknak okoz gondot, akik nemrég szembesültek állapotukkal. A vércukor értékek rendszeres kontrollálása, az önellenőrzés a diabetes kezelésének fontos eszköze.

Miért is fontos a rendszeres vércukormérés?

A vércukormérés célja, hogy fenntartsa vagy javítsa az anyagcsere helyzetet és kivédje a szövődményeket. A kezelést így az élethelyzeteknek megfelelően tudja módosítani a beteg.

“Rendszeres időközönként ellenőrizni szükséges a HbA1c értéket- ez az érték az elmúlt 6-10 hét vércukorszintjét mutatja. Mivel ez egy összegző adat, így, ha nincs a HbA1c a megadott tartományon belül, önkontroll nélkül nem lehet tudni, hol is voltak kilengések. Az önkontroll, a személyes vércukormérés jelentősége az, hogy azonnali képet ad a vér glükózszintjéről. Megmutatja, hogy étkezés után mennyivel nőtt a vércukorszint, segítségével ellenőrizhető a gyógyszeres-, inzulinos-, étrendi-, mozgásterápia hatása az értékekre. A mérés által így kideríthető, hogy mi áll a nem megfelelő HbA1c érték hátterében" - mondja Dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont diabetológusa.

Mikor mérjen?

A vércukormérés gyakorisága függ a diabetes típusától (1. típus, 2-es típus, terhességi cukorbetegség). Általánosságban a szabályok a következők (ez minta, ettől a kezelőorvos javaslatára el lehet térni):

1-es típusú diabetes esetén

A rendszeres önkontroll alapvető a közel normoglykaemia eléréséhez. A napi többszöri vércukormérés lehetővé teszi a napi többször alkalmazott inzulin adás esetén, hogy az élethelyzetnek megfelelően lehessen módosítani az inzulin adagokat. Ezáltal növelhetjük a kezelés biztonságosságát, az alacsony és magas vércukor értékek gyors korrigálását.

Javasolt mérések: az inzulin beadások előtt, a főétkezéseket követően 90 perccel naponta. Heti 1 alkalommal éjjel 2-3 óra között, valamint hipoglikémia gyanúja esetén.

2-es típusú diabetes esetén

Életmódterápiával (diéta és mozgás) kezelt pácienseknek: 2 hetente étkezés előtt és után másfél órával

Gyógyszeres kezelésben részesülő páciensek:

1. Hipoglikémiát okozó (szulfonilurea tartalmú gyógyszerek) alkalmazása esetén: hetente 2 alkalommal éhgyomri és azétkezések (reggeli, ebéd, vacsora) után 90 perccel. Szükséges néha éjjel is mérni az esetleges hipoglikémia felismerése miatt
2. Hipoglikémiát nem okozó gyógyszerek alkalmazása esetén: Hetente 2 alkalommal éhgyomri, havonta 2 alkalommal a fő étkezések után 90 perccel.

Inzulinterápiában részesülő páciensek:

1. Napi egyszeri, lefekvés előtt adott inzulin esetén
   Éhgyomri: minden nap és heti 1-2 alkalommal főétkezések után

2. Napi kétszeri, kevert inzulin esetén
   Inzulin beadások előtt, valamint reggeli étkezés előtt és után: heti 1 alkalommal vacsora előtt és után. Időnként, ha szükséges, akkor éjjel 2-3 óra körül

3. Napi háromszori inzulin esetén
   Inzulin beadások előtt, étkezések előtt és után 90 perccel, valamint időszakosan 1. nap reggeli előtt és után, 2. nap ebéd előtt és után, 3.nap vacsora előtt és után

Ma már léteznek olyan eszközök, melyekkel ez a gyakori mérés kiküszöbölhető: ilyen például a szöveti glükóz monitorozás, amivel egy meghatározott ideig szinte folyamatosan képet kaphatunk a vércukor értékek alakulásáról. Az apró eszközt a hasfalba szúrják és ez a szenzor elektronikus jeleket küld egy vevő egységbe, melyből kiolvashatóak az adatok- ezeket pedig a beteg továbbíthatja kezelőorvosának, dietetikusának is.

Az egy hetes, folyamatos vércukor monitorozás erősen ajánlott azoknak, akik:

• olyan 1-es és 2-es cukorbetegek, akiknek a táplálkozás- és mozgásterápia mellett is gyakran esik le hirtelen a vércukor értéke.
• 1-es típusú diabetesben szenvednek, és a HbA1c-szintje 7,0% alatt van. Számukra a rendszer segít értéküket a megfelelő szinten tartani, miközben a hipoglikémia rizikója csökken.
• 1-es típusú cukorbetegeknek, akiknek a HbA1c-szintje 7,0% felett van.
• azoknál a betegeknél, akik a gyógyszerelés és már terápiás eljárások mellett is gyakran tapasztalnak, mérnek önmagukon szélsőséges vércukorértékeket (hypo- vagy hyperglykaemiára utaló panaszok esetén)
• 1-es típusú, terhes cukorbetegeknek