A cukorbetegség témájában könnyű tévhitekkel találkozni, holott fontos, akár életbevágó is lehet, hogy tisztán lássunk a kérdésben.
Dr. Porochnavecz Marietta, a CukorbetegKözpont diabetológusa, belgyógyász, a terhességi cukorbetegség specialistája segít az eligazodásban.
Az I.-es típusú cukorbetegség (inzulinfüggő diabétesz) az ún. autoimmun betegségek egyik fajtája, kialakulásának lényege, hogy a szervezet "megtámadja" a hasnyálmirigyben lévő inzulintermelő sejteket, és elpusztítja azokat. A cukorbetegek kb. 10 %-a tartozik ebbe a csoportba. A II.-es típusú cukorbetegség alapja leggyakrabban az, hogy a szervezet által termelt inzulin már nem tudja megfelelő mértékben kifejteni a vércukorszint-csökkentő hatását. Ez általában 30 év fölött alakul ki arra genetikailag hajlamos és/vagy nem megfelelő életmódot folytató személyeknél, de az elhízott gyermekek körében is egyre gyakoribb.
- Az inzulinrezisztens állapot – amely a diabétesz előszobája - egy ideig nem okoz tünetet, sőt a vércukorszint is normális marad, mivel a szervezet a szokásosnál nagyobb mennyiségű inzulint termel, hogy ellensúlyozza az inzulinrezisztenciát. Viszont ha a több éves túlműködés során kimerül a hasnyálmirigy, megjelenik a II.-es típusú diabétesz. Ezért is fontos időben észrevenni ezt az állapotot, hiszen megfelelő életmódváltással megelőzhető, de legalábbis kitolható a szerv kimerülése. Bár az inzulinrezisztencia legtöbbször nem jár tünettel, meddőség, elhízás, száraz bőr, gyakori fertőzések, fáradékonyság esetén ajánlott a kivizsgálás- ismerteti dr. Porochnavecz Marietta, a CukorbetegKözpont diabetológusa, belgyógyász, a terhességi cukorbetegség specialistája.
A II.-es típusú diabétesz kialakulásának valóban jelentős rizikófaktora a helytelen életmód (bár enélkül is kialakulhat), ez korántsem igaz az I.-es típusú cukorbetegségre. Ez utóbbi elsősorban gyermekeknél és fiatal felnőtteknél alakul ki, de kialakulása nem életkorhoz kötött, és gyakran egyéb hormonális társbetegségek mellett jelenik meg.
Amennyiben a vércukorszint tartósan magas, esetleg már a vizeletben is megjelenik a cukor (ez laborvizsgálattal ellenőrizhető), akkor mindenképpen cukorbetegségről beszélünk. Van alacsonyabb vércukorérték, de nincs enyhe, kezelést nem igénylő diabétesz, a diabetológiai kezelés elengedhetetlen a súlyos következmények megelőzése érdekében.
A cukorbetegség nem gyógyítható a tudomány mai állása szerint, és az érintetteknek élethosszig tartó inzulinterápia szükséges az életben maradáshoz. Tehát az inzulin nem gyógyítja, hanem kezeli a cukorbetegséget. Ám nincs ok elkeseredésre, korai felismeréssel, korszerű inzulinterápiával, egyénre szabott szénhidrátbevitellel és rendszeres testmozgással teljes életet élhet a páciens.
A cukorbetegek étkezésében gyökeres változtatásokra van szükség. Kerülendő a hozzáadott cukrot tartalmazó termékek fogyasztása, így a répacukor, a nád-, a barnacukor, a méz, a glükóz-fruktóz szirup is. Ez nem azt jelenti, hogy a cukrot tökéletesen száműzni kell, de a betegnek csak szakember által meghatározott mennyiségű szénhidrátot (a cukor egyszerű szénhidrát!) szabad fogyasztania, ráadásul az sem mindegy, mikor, milyen felszívódású (glikémiás indexű) ételeket visz be. A cukor pótlására ajánlottak a mesterséges édesítőszerek és cukorhelyettesítők, amelyek széles palettájáról tájékozódni kell a diabetológustól és a dietetikustól.
Cukorbeteg diéta esetén általános szabály, hogy csökkenteni kell a napi szénhidrátbevitelt, de nem az a cél, hogy egyáltalán ne fogyasszon a cukorbeteg kenyeret, gyümölcsöt, tejterméket, csak meg kell tanulnia, hogy mikor, melyik alapanyagból mennyit fogyaszthat egy alkalommal, illetve, hogy melyik élelmiszer milyen mértékben fogja a vércukorszintet megemelni. 2016 óta nem használható az élelmiszereken a diabetikus megjelölés, mert a cukorbetegek azt úgy is értelmezhették, hogy a termék számukra is korlátlanul fogyasztható. Ráadásul a diabetikus kifejezés nem jelenti azt, hogy szénhidrátmentes, csupán azt, hogy édesítőszerrel készült. Ma már a diabéteszeseknek is a tápanyag összetételt kell vizsgálniuk a vásárlásnál.
A diabétesz kezelésében kifejezetten fontos a rendszeres testmozgás. Edzés hatására ugyanis nő a glükóz felhasználása az izmokban, javul a sejtek inzulinérzékenysége, és más pozitív hatása is van az izomszövet összehúzódásának. Fontos, hogy csakis megfelelően beállított vércukorszinttel lehet nekikezdeni a mozgásnak, és kizárólag orvosi beleegyezéssel, hiszen az edzés során beállhat az ún. hipoglikémiás állapot, amikor a vércukorszint a normál tartomány alá csökken. Ez komoly rosszulléttel, esetleg kómával is járhat, ezért aki sportolni szeretne, kérje ki kezelőorvosa tanácsait a biztonságos testmozgás érdekében (pl. hogy mennyi idővel a mozgás előtt egyen, edzés után mikor mérjen vércukorszintet).
A II.-es típusú cukorbetegség kezelésének első lépése az életmódkezelés, mely magában foglalja a diétát és mozgásterápiát, és akár rendezheti is az állapotot. Ha ez nem eredményes vagy túl késői, sor kerülhet a gyógyszeres kezelésre, amely lehet egyetlen szer vagy kombináció. Ez persze nem igaz az I.-es típusú cukorbetegségre, amelynél csak az inzulinterápia jöhet számításba, hiszen ekkor mindenképp pótolni kell a hiányzó anyagot. Az inzulint egyedül injekcióval lehet bejuttatni, ugyanis szájon át szedve nem tudná kifejteni a hatását. Vannak ezen kívül olyan esetek, amikor a gyógyszerről csak átmenetileg kell inzulinra áttérni. Ilyen a terhesség/szoptatás, nagyobb műtét, bizonyos gyógyszerek/betegségek, ezért ekkor mindenképp orvosi konzultációra van szükség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.