Küzdelem a demenciával

"Ne feledd, én is ugyanolyan ember vagyok"

Az élet a demenciával - akár érintettként, akár hozzátartozóként - a legtöbbször egy hullámvasútra hasonlít leginkább. Bizonyos napokon a legegyszerűbb feladatok is lehetetlennek tűnnek, míg más napok úgy telnek, mintha minden a régi volna. 

Személyes gondoskodást nyújtva időnként úgy érezhetjük, szédületes tempóban igyekszünk követni ezeket a változásokat - és ilyenkor könnyű elfeledkeznünk arról, hogy a legfontosabb talán az, hogy felvegyük a demenciával élő szerettünk perspektíváját.

Az alábbi nyolc üzenet arra emlékeztet minket, hogyan is tudjuk a lehető legjobb támogatást nyújtani az Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő személynek.

1. Diagnózist kaptam, nem címkét: ne felejtsd el ki vagyok

A demencia nem csupán egy diagnózis vagy statisztika. Az érintett személynek továbbra is ugyanolyan gondolatai, érzései, vágyai és szükségletei vannak. Állapotával együtt él, de ettől még egyedi ember maradt.

2. Segíts kérlek, egyedül nem megy

Időnként előfordul, hogy a betegek nehezen értenek meg vagy fejeznek ki dolgokat. Ám ez nem jelenti azt, hogy semmit ne értenének vagy ne lennének saját gondolataik. Segítsük őket a jelenben kibontakoztatni képességeiket, hogy amire még képesek, önállóan megtehessék.

3. Én is megérdemlem a tiszteletet

A demenciával élők ugyanolyan fontosak, mint bármely más ember: ezért épp ugyanannyi tiszteletet kell, hogy kapjanak mindannyiunktól. Fontos, hogy érezzék, a gondolataik és tetteik számítanak.

4. Vigasztalj meg

A szellemi hanyatlás sokak számára félelmetes és nehezen érthető folyamat. Mivel folyamatos állapotromlásról van szó, a kiszámíthatatlanság kifejezetten szorongáskeltő lehet. Elengedhetetlen, hogy kellő empátiával közelítsünk a nehéz érzések felé.

5. Én is vágyom a szeretetre

A demenciával élőknek is ugyanolyan szüksége van a szeretetre és arra, hogy úgy fogadják el őket, ahogyan vannak. A diagnózist követően sokan rettegnek az elutasítástól és az értéktelenségtől, ezért feltétlenül viseltessünk feléjük megértéssel és toleranciával.

6. Még itt vagyok, beszélj hozzám

Ne felejtsünk el kommunikálni szerettünkkel, valóban kérdezzük meg, hogy van! Fontos, hogy úgy tegyük ezt, hogy ő is értse, amit mondunk -  de ne legyünk leereszkedőek vagy lekicsinylőek vele szemben. Használjunk egyszerű nyelvezetet és fogadjuk el, hogy bizony sok mindent meg kell majd ismételnünk. Tartsuk szem előtt, hogy ameddig lehet, a demenciával élő szerettünk is szeretné kifejezni magát a világban, ezért adjunk erre lehetőséget.

7. Légy elnéző a hibáimmal

Mindannyian jól ismerjük, milyen szörnyű érzés a felejtés. Azt azonban meg kell értenünk, hogy a demencia ennél sokkal többről szól: az érintettek számára idővel elveszik a térben és időben való tájékozódás és összezavarodnak a legapróbb dolgokban is. Hozzátartozóként ezt végignézni fájdalmas, megélni pedig türelmet próbáló, mégis próbáljuk meg elfogadni a változásokat.

8. Bocsáss meg, ha megbántalak

A demenciával élők néha mondanak olyan dolgokat, amiknek semmi értelmét nem látjuk, sőt olyat is, ami fájdalmas számunkra. Tartsuk szem előtt, hogy nem szándékosan teszik ezt, hanem a betegség hatása a töredezett és zaklatott beszédmód. Igyekezzünk mindig az embert látni a másikban és ne a betegségét.