Kedélyállapot változások demencia esetén - 1. rész

A gyász a demencia állandó útitársa (Kenneth J Dorka). A betegséggel járó változások miatt a gondviselők gyakran tapasztalják a veszteség és a gyász érzését. A beteg állapotának hanyatlása miatt gyászolunk, ami nem csak az ő számára, de a mi számunkra is veszteséget jelent.

Ez a folyamat egy hullámvasútra emlékeztet. A betegség korai fázisában a gyógyír megtalálásában való heves reménykedés és a teljes kétségbeesés váltakozhatnak. Nem kizárt, hogy tagadjuk, hogy bármi baja lenne az illetőnek. Később, amikor már elfogadtuk a helyzetet, vannak periódusok, amikor képesek vagyunk jól viselni. Máskor úgy érezhetjük, hogy letaglóz a bánat, a düh, vagy egyszerűen fásultak vagyunk.

Ezek az érzések a gyász velejárói. A gyász vélhetőleg nagy stresszt okoz, ezért saját magunknak is lelki támogatásra lehet szükségünk.

Néhány tipp, hogyan küzdhetünk meg ezekkel az érzésekkel:

• Engedjük át magunkat a fájdalomnak. Akármilyen érzésekkel küzdünk is, éljük meg őket. Ha letagadjuk, csak erősödnek, és még rosszabb lesz a közérzetünk.
• Sírjunk. A könnyek segíthetnek. Engedjük, hogy enyhítsék fájdalmunkat. Ha kell, üvöltsünk, vagy bokszoljunk egy párnába. Arra azonban figyeljünk, hogy közben a beteg biztonságban legyen, és ne hallja ezt.
• Beszéljük ki magunkból érzéseinket. Fontos, hogy a legnehezebb periódusokban beszéljünk róluk, mert ezáltal enyhülhet a ránk nehezedő nyomás. Osszuk meg a fájdalmunkat valakivel, aki nem családtag: egy tanácsadóval, vagy egy baráttal.
• Vezessünk naplót. A napló olyan személyes teret biztosít, ahol bármit leírhatunk: beteljesületlen vágyakat, bűntudatot, dühöt, vagy bármely más gondolatot, érzést. Górcső alá vehetjük érzéseinket, kifejthetjük gondolatainkat, ötleteinket, anélkül, hogy bárki megszakítana bennünket.
• Tartsuk szem előtt saját igényeinket. Ha sok időt töltünk egy demens beteggel, iktassunk be szüneteket, hogy kapcsolatban maradjunk a külvilággal, és ne csüggedjünk el. Egy pohár nyugtató tea vagy egy jó telefonbeszélgetés segíthet feltöltődni és feldolgozni érzéseinket.
• Keressünk vigaszt. Mindenki másban találja meg a vigasztalást: az imádságban, meditációban, vagy egyéb tevékenységekben.
• Ne siettessük magunkat. Mielőtt döntést hozunk, vegyük számba a lehetőségeket, és gondoljuk át azokat alaposan. Előfordulhat, hogy egyes fontos kérdésekben egyáltalán nem tudunk dűlőre jutni.
• Szeressük önmagunkat, legyünk türelmesek az érzéseinkkel szemben. Találjuk meg az egyensúlyt a vidámság és a szomorúság, a harag és a nyugalom, a bűntudat és a boldogság között. Viseljük türelemmel saját magunkat.
• Tanuljunk meg újra nevetni. Fedezzük fel ismét a humorunkat. Nézzünk vicces filmeket, olvassunk vicceket, vagy töltsünk időt a barátainkkal, akik felvidítanak minket. Azáltal becsüljük meg leginkább a beteggel töltött boldog pillanatokat, ha megtaláljuk az örömöt a saját életünkben.

A demenciával szembesülők gyakran lesznek depressziósak. Ez azonban nem törvényszerű. A depresszió kezelhető. Beszéljen háziorvosával, ha ettől tart.

Kedélyállapot a demencia végső stádiumaiban

A betegség késői fázisában igen fájdalmas lehet, amikor a beteg már nem ismer meg minket, és nem képes kommunikálni. Bár még életben van, gyászolhatjuk, mivel elvesztettük azt, aki korábban volt. Tudjuk, hogy a kapcsolatunk szinte teljesen véget ért vele, de nem sirathatjuk teljes szívvel, mert még él. Ebben az időszakban az is megnyugtató lehet, ha csak ülünk, és fogjuk a beteg kezét, vagy megöleljük. A tudat, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, szintén vigaszt nyújthat.

Vannak, akik olyan hosszú ideig gyászolják demens szerettük elvesztését, hogy halálakor szinte nincs is veszteségérzésük. Mások igen heves érzelmeket élhetnek meg:

• Fásultságot
• Tagadást
• Sokkot vagy fájdalmat, még akkor is, ha számítani lehetett a beteg halálára
• Megkönnyebbülést a demens beteg miatt, és saját maguk miatt is
• Bűntudatot
• Szomorúságot
• Elszigeteltséget
• Úgy érzik, hogy a dolgok értelmüket vesztették.

Van, aki hosszú időn keresztül meg tud birkózni ezekkel az érzésekkel. Ha demens beteget ápoltunk, halálát követően ürességet érezhetünk. Még ha alapvetően jól is viseljük a történteket, előfordulhat, hogy néha szomorúak, dühösek leszünk. A születésnapokhoz hasonló ünnepségeken különösen nehéz lehet részt venni. Ilyenkor a család, a barátok nyújtotta támaszra lehet szükségünk. Az illető halálát követő hónapokban, amikor rendkívül sérülékenyek vagyunk, próbáljuk elkerülni a fontos döntéseket. Keressük fel háziorvosunkat, ha szorongás vagy depresszió miatt segítségre van szükségünk.

Mit értünk kedélyállapot változások alatt?

A veszteség, és gyász feldolgozása a legnehezebb a demens beteg gondviselője számára. Ezek a demencia romlása során mindenkinél máshogy jelentkeznek. A demens betegek a diagnózist követően és a betegség lefolyása alatt valószínűleg veszteséget és fájdalmat élnek át, hiszen megélik képességeik változásait. A szeretteiket gondozók szintén fájdalmat és veszteséget érezhetnek jövőbeli terveik meghiúsulása, vagy partnerük, bizalmasuk elvesztése, esetleg a szerepek és felelősség megoszlásának megváltozása és a betegség során jelentkező folyamatos veszteségek miatt. Ezek az érzések megnehezíthetik a beteg ellátását. A veszteség különbözik attól, amit valakinek a halálakor élünk meg, mivel nem tudjuk lezárni, feloldani a gyászunkat, amíg a beteg életben van. A demens betegeket gondozók körében gyakran jelentkeznek hasonló érzések, azonban a veszteség és gyász megértése enyhítheti ezeket.