Trombózis után ezek a szövődmények fenyegetnek

A mélyvénás trombózis a fokozott véralvadás miatt keletkező vérrögök miatt alakul ki, mely lábdagadással, livid elszíneződéssel és fájdalommal jár(hat). Az állapot akut ellátása kórházi beavatkozást igényel, majd utána fontos, hogy a beteg szorosan kövesse az orvos utasításait, hogy elkerülhetők legyenek az esetleges szövődmények.

Prof. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája ezeket a lehetséges szövődményeket és azok megelőzését osztotta meg.

Tüdőembólia

A mélyvénás trombózis legtöbbször az alsó lábszárban alakul ki, és nagy veszélye, ha a vérrög egésze vagy egy része leszakad, úgy a tüdőbe kerülve tüdőembóliát okoz. Ez a DVT (mélyvénás trombózis) rövidtávú legsúlyosabb szövődménye, és attól függően, hogy a tüdő mely artériáját milyen mértékben zárta el a vérrög, úgy életveszélyes is lehet. Megelőzése a trombózis akut terápiájához tartozik (a végtagot nem szabad mozgatni, vérrög oldása, műtét), valamint, ha valakinél nem áll fenn DVT, ám fokozott a rizikó, úgy véralvadásgátló terápia szükséges prevenció gyanánt.

Poszttrombotikus szindróma

"A mélyvénás trombózis hosszútávú szövődményei közé tartozik a poszttrombotikus szindróma (PTS). Ez akkor alakul ki, ha a beteg nem kapja meg a megfelelő terápiát, a meghibásodott véna billentyűk és az INR nem mozog a megengedett 2-3 között. Ekkor nagy eséllyel 5-8 éven belül a trombózis után fellép a PTS, mely ödémával, visszerekkel, fájdalommal, érzészavarral jár, megnő egy újabb trombózis esélye, ráadásul a rossz vénás keringés miatt akár fekély is képződhet. Hogy ez elkerülhető legyen, nagyon fontos a trombózis okának megszűntetése, a keringés helyreállítása, meghatározott ideig tartó kompressziós terápia, egészséges életmód, szükség esetén fogyás, valamint személyre szabott véralvadásgátló kezelés" - mondja prof. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialistája.

Krónikus pulmonalis hypentensio

Míg a PTS gyakori szövődménye a mélyvénás végtagi/agyi/stb. trombózisnak, addig a krónikus pulmonalis hypertensio már jóval ritkább, ám annál veszélyesebb. (Ez viszont elsősorban a tüdőembóliának a késői szövődménye). A pulmonalis hypertensio lényegében a kis vérkör magas vérnyomása, így a tüdő artériái fokozott igénybevételnek vannak kitéve, melyek egy idő után megvastagszanak és beszűkülnek (előbb a kisebbek, később már a nagyobbak is). Ennek veszélye, hogy kompenzálásként a szívre nagyobb teher nehezedik, mivel fokozott munkára kényszerül, így előbb-utóbb a szív károsodása is fellép. Jellemző tünetei közt a nehézlégzés, szédülés, fáradékonyság, ájulás, elkékült ajkak, boka körüli ödéma, hasban felszaporodó víz. Sajnos a tünetek fokozatosan romlanak, és általában halállal végződik az állapot. A kialakult állapotnak hatékony gyógyszeres kezelése még nincs (ún. hordozható perfusorral lehet prosztacyclin származékkal kísérletezni). A végállapot megelőzésére tüdőtranszplantáció indokolt.