Mellrák: valóban segít terjedésében a stressz?

Nagyon fontos a stresszkezelés

A stressz sosem tesz jót az embernek – kutatók azonban most arra is rámutattak, hogy hozzájárulhat a mellrák növekedéséhez. A kísérletek szerint így nehezebb is gyógyítani a betegséget.

Nagyon fontos a megfelelő stressz-kezelés. Már csak azért is, mert komoly betegségek kialakulásához és terjedéséhez járulhat hozzá.Egy új kutatás rávilágított, hogy az egerekkel végzett kísérletek szerint a stressz hormon hozzájárul a mellrák növekedéséhez, terjedéséhez és diverzifikációjához – ezek mind megnehezítik a betegség kezelését.Az emlődaganat az egyik leggyakoribb ráktípus. Csak Amerikában évente 266.120 új esetet diagnosztizálnak.

S bár a mellrák egyben egyike a leginkább kezelhető rákos betegségeknek, ha egyszer áttétes lesz – vagyis terjedni és növekedni kezd – gyorsan változik. S amennyiben a rákos tumorok változatosak, az orvosok számára sokkal nehezebb a megfelelő kezelés kiválasztása, az a terápia, amelyik valóban működőképes lehet. Az a gyógymód, amely bevált egyik tumornál, nem biztos, hogy a másiknál is megfelelő.Korábbi kutatások már rámutattak, hogy a krónikus – hosszútávú – stressznek való kitettség hozzájárulhat a betegség növekedéséhez mellrák esetén.Most egy új tanulmány, melyet a Baseli Egyetem és a svájci Basel-i Egyetemi Kórház végzett el, felfedezte a bizonyítékot arra, hogy a stressz valóban támogatja a mellrák áttétessé válását, vagyis metasztázisát, s talán a diverzifikációt is.

A tanulmányt a kutatók egérmodelleken folytatták le, s ez alátámasztotta, hogy a stressz hormonok hozzájárulnak a mellrák metasztázisához. A szakemberek azt is állítják: a bizonyos gyulladáscsökkentő kezelésekben jelenlévő stresszhormon-származékok „hatástalaníthatják” a kemoterápiás szereket.Prof. Mohamed Bentires-Alj és kollégái a Nature szaklapban jelentették meg felfedezésüket, s kifejtették: a betegben levő tumor heterogenitása akadályozza a kezelést. A heterogenitás eltérést okoz diagnosztikai markerekben a primer daganatok és az összehangolt metasztázisok között, s ez nem megfelelő kezeléshez vezethet.Az új kutatásoknak meg kell találniuk a módját annak, hogy ezt az eltérést kezeljék.

A tanulmány kapcsán a kutatók megjegyezték, hogy a metasztatikus daganatokban a „glükokortikoid receptorok” voltak nagyon aktívak. Ezek a receptorok a stressz hormonokhoz kötődnek, beleértve a kortizolt.Felfedezték, hogy az áttétekkel rendelkező egereknél magasabb volt a kortizol szint és más stressz hormonok szintje, így a kortikoszteroné is, mint azoknál a rágcsálóknál, akiknek a rákja nem volt áttétes.Azt is megállapították, hogy amikor a stressz hormonok nagymértékben jelen voltak, aktiválták a glükokortikoid receptorokat. Ez pedig a rákos sejtek terjedését váltja ki és támogatja a diverzifikációt.

Mi több, kiderült, hogy a glükokortikoid receptorok kölcsönhatásba lépnek a kortizol szintetikus származékaival, például a dexametazonokkal, melyeket az orvosok gyulladáscsökkentő szerként használnak a kemoterápia mellékhatásainak kezelésére. Az interakció a jelek szerint zavar bizonyos kemoterápiás szereket, semlegesítve azok hatását.Ezen eredmények alapján a kutatók azt tanácsolják: óvatosan alkalmazzanak glükokortikoid hormonokat az orvosok emlőrák kezelésére, mivel azok több kárt okozhatnak, mint amennyi jót tesznek.

„A tumor heterogenitása komoly akadályt jelent a terápia számára” – emelte ki Bentires-Alj professzor, hozzátéve, hogy a glükokortikoid receptorok gátlása viszont hasznos új megközelítést jelenthet a mellrák kezelésében.