Fogyásból is kiderülhet a rosszindulatú daganat

Akár még egy kezdeti stádiumú daganatos betegség is járhat fogyással, ezért a más ismert okkal meg nem magyarázható testsúlyvesztés hátterében – természetesen sok más lehetséges ok mellett – mindig felmerül a rosszindulatú daganatos betegség is. Már egy egészen kicsiny méretű daganatos góc is képes olyan anyagokat termelni, s felszabadítani a szervezetben, amelyek kedvezőtlen irányban változtatják meg az anyagcsere-folyamatokat (metabolizmust), felszívódási zavarokat okozhatnak, kiválthatnak étvágycsökkenést, ezáltal súlyvesztést. Minél nagyobb, kiterjedtebb egy daganat, illetve daganatos folyamat, ennek kockázata annál nagyobb. Különösen így van ez, ha a tünetek között hányás vagy hasmenés is megjelenik, amelyek szintén hozzájárulhatnak egyrészt a kevesebb táplálékbevitelhez, másrészt a megevett táplálék „idő előtti, így megfelelő hasznosulás nélküli” távozásához.

Amikor fény derül a vastagbélrák diagnózisra, a szorongás és a stressz önmagában is hozzájárul az étvágy romlásához, ezzel a fogyáshoz. Ezt tetézik a kezelések testsúlyvesztést is okozó mellékhatásai, a hányás, hányinger, étvágytalanság, netán ételundor, a szájban kialakuló nyálkahártya-gyulladások, valamint a hasmenés. Továbbá fokozhatja a gondokat a depressziós állapot kialakulása is.

Malnutríciónak nevezik az alultápláltság állapotát. Ez nem objektív soványságot jelent, hanem olyan hiányállapotot, amikor egyensúlyzavar lép fel a tápanyagok, például a fehérjék vonatkozásában, tehát adott tápanyagból egy nap többet használ fel a szervezet, mint amennyihez hozzájut. A túlsúlyos vagy kövér betegek olykor pozitív folyamatként értékelik, ha – mint gondolják – a betegségnek legalább annyi „haszna” van, hogy sikerül megszabadulniuk néhány felesleges kilótól, azonban a daganatos betegséggel összefüggő fogyás nem az egészséget szolgálja. A testtömeg ugyan csökken, ám azzal párhuzamosan általában gyengül is a beteg, mert nemcsak a zsírszövetek mennyisége csökken, hanem az izomszöveteké is, s ez a tartó- és mozgatóizmokat éppúgy hátrányosan érinti, mint például a légzőizmokat vagy a szívizmot. Azaz a daganattal összefüggő fogyás nem fitté tesz, hanem legyengít.

Ha az alultápláltság hosszabb időn át fennáll, illetve a fogyást okozó különféle fizikai, biokémiai és lelki tényezők összeadódnak, illetve gyulladásos tényezőkkel is kiegészülnek, egy komplex tünetegyüttes alakulhat ki, amelyet anorexia-cachexia szindrómának (CACS) neveznek. Ez magyarul a daganattal összefüggő soványságot (régies szóhasználattal daganatos senyvességet) jelent. A gyulladásokkal is kísért szindróma jellemzője, hogy 6 hónap vagy annál rövidebb idő alatt elveszíti a beteg a testsúlya 10 százalékát. Mindez gyakran erőtlenséggel, fizikai és szellemi fáradékonysággal társul. Nem ritka ezen állapotban a vérszegénység (anémia) kialakulása sem, s az immunrendszer gyengüléséből adódóan növekszik a fertőzések kockázata, elhúzódóbbá válik a sebgyógyulás, csökken a kemoterápia és a sugárkezelés hatékonysága, a mellékhatások viszont felerősödhetnek.

Több kutatás is alátámasztotta, hogy a daganatos betegek halálozásában nem elhanyagolható arányban a közvetlen okként az anorexia-cachexia következtében kialakuló szövődmények mutathatók ki: a felborult anyagcsere-egyensúly végzetes – s a szervezetben dominó-effektusként ható – legyengüléssel jár. Önmagában már ez is indokolja, hogy minden lehetséges eszközzel meg kell előzni, meg kell állítani, illetve vissza kell fordítani a daganatos fogyást, amely a daganatos betegeknek több mint felét érinti.

Forrás:http://rakgyogyitas.hu/200-valasz-a-vastagbelrakrol-es-vegbelrakrol/