Rák: a gyógyulás a fejben kezdődik

A legtöbben még ma is halálos ítéletként tekintenek arra, ha kiderül, daganatos betegségben szenvednek. Az sem segít a rákbetegek kezdeti bénultságának oldásában, hogy sokszor a közvetlen környezetükben élők sem reagálnak megfelelően a betegségre. Pedig az orvosi diagnózis felállítását követő időszakban kulcsfontosságú a beteg és hozzátartozóinak hozzáállása, valamint a megfelelő tájékozódás abban, hogy a beteg hite és önbizalma visszatérjen, és képes legyen aktívan tenni saját gyógyulása érdekében.

„Mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt” – legtöbben így élik meg, ha kiderül, daganatos betegségben szenvednek. A biztonságérzet teljes megszűnése érthető, hiszen ma már – KSH adatok szerint - Magyarországon a halálozások nem kevesebb, mint 35 százaléka vezethető vissza a különböző daganatos megbetegedésekre, amelyek száma az elmúlt 15 évben megduplázódott. A gyógyulási folyamatot pedig sokszor gátolja és lassítja, hogy az egyre több érintettnek a betegség mellett annak lelki terhével is meg kell birkóznia.

A megbetegedésről szóló hír minden esetben sokként éri az illetőt, a vizsgálati eredményeket a halálos ítéletével azonosítja. Utána pedig felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább. Amikor valaki hasonló helyzetbe kerül, gyakran megbélyegezettnek, tanácstalannak érzi magát. Ilyenkor mindenképpen szükség van a környezet segítségére, hogy a változások közepette legyen biztos kapaszkodó számára, akár a család, akár szakemberek személyében.

„Amikor valaki megtudja, hogy rákos, az első reakció szinte mindig a sokk és a bénultság, mert a fejekben a rák még mindig egyenlő a halállal. Ezt követi a düh, amellyel egyidőben az érintetteknek azzal is szembesülniük kell, hogy az addig megszokott életük szinte teljesen felborul. Azonban a Culevit két évtizede folyó ingyenes mentálhigiénés szaktanácsadásán részt vevők reakciói alapján azt látjuk, ahogy telik az idő, a legtöbben lassan hozzászoknak a betegséghez, mint állapothoz, ezt követően közösen kezdjük el mérlegelni a lehetőségeket” – mondta Dr. Bors Mária, aki a cég alapítása óta vezeti az ingyenes tanácsadó szolgálatot. Ilyenkor tudomásul kell venni, hogy a korábbi életmód már nem folytatható ugyanúgy, az illetőnek számos ponton változtatnia kell az életvitelén.

A pszichiáter orvostanácsadó szakember szerint elengedhetetlen a gyógyuláshoz vezető úton, hogy a beteg visszanyerje a hitét és az önbizalmát. A remény hatalmas motivációt és lendületet tud adni, miközben sajnos a rossz hírek után sokan bezárkóznak és homokba dugják a fejüket. A tagadás jellemző reakció, de ha hosszúra nyúlik ez a szakasz, akkor azzal nem csak sok értékes időt veszítünk, de egyúttal gyógyulási esélyeinket is csökkentjük.

Ezért is fontos, hogy a betegek mellett legyen támasz, legyen valaki, akihez bizalommal fordulhatnak, és aki szükség esetén kizökkenti őket az elkeseredettségből. Ezt a védőhálót általában a családtagok, a barátok és a közeli ismerősök biztosítják. A hozzátartozók maguk is részt vesznek a betegség elleni harcban, így az érintett bizakodóbbá válik.

„Sokszor a fiatal családtagok veszik rá a beteget arra, hogy kipróbáljon új lehetőségeket, ők járnak utána egyes dolgoknak. A tanácsadásokonaz esetek mintegy 50 százalékában azt tapasztaljuk, hogy először nem a beteg, hanem a gyermekei fordulnak hozzánk segítségért” – fogalmazott Mayherr Judit, aki ugyancsak több mint két évtizede foglalkozik a daganatos betegek segítésével szaktanácsadóként.

A mentálhigiéniás szakember szavait támasztják alá azok a felmérések is, amelyek szerint a 18-35 évesek 70 százaléka, a 36-50 éves korosztálynak pedig 88 százaléka hallott a rákbetegek számára kifejlesztett készítményekről, miközben a betegség legnagyobb arányban az ennél idősebb korosztályok tagjait veszélyezteti.

A hozzátartozók sokat tudnak segíteni a félelmek oldásában. Előfordul ugyanis, hogy a rákban szenvedő nőknek és férfiaknak komoly áldozatokat kell hozniuk a túlélés érdekében. A nők, legfőképpen az emlődaganattal küzdők attól tartanak, hogy nőiségük csorbul, ha eltávolítják a mellüket, és így már nem fognak kelleni párjuknak. A férfiak esetében a prosztatarák jár hasonló lelki válsággal, mivel a hormonkezelések hatására lényegében megszűnik a szexuális életük, nem tudnak úgy teljesíteni, ahogy szeretnének.

Ilyen esetekben a házastársakon, partnereken is nagy a nyomás és a felelősség. Azon kívül, hogy nekik is meg kell szokniuk az új helyzetet, el kell érniük, hogy a beteg bizalommal forduljon hozzájuk, és vállalva a nehéz döntéseket tovább küzdjön a gyógyulásért. Így érkezhetnek el a betegek és az érintettek az igazán fontos kérdéshez: „mit tudok tenni?”.

„Ha az, akinek fel kell vennie a harcot a betegség ellen, vagy éppen valamely hozzátartozója úgy érzi, végképp nem megy a dolog, érdemes külső szakértő segítséget keresni annak érdekében, hogy a lelki tényezők semmi esetre se gátolják a gyógyulás folyamatát. Hiszen a daganatos betegségek esetén hatványozottan igaz, hogy aki időt nyer, életet nyer”- hangsúlyozta Dr. Bors Mária.