Tegyünk a 6 legveszélyesebb rizikófaktor ellen!

A WHO nemrégiben megnevezte azokat a rizikófaktorokat, amelyek a négy legelterjedtebb krónikus betegség hátterében állhatnak.

4 betegség - 6 rizikófaktor
Nemrégiben egy szaklapban publikálták azt a cikket, amely összegzi a WHO hosszútávú célkitűzéseit a négy legelterjedtebb, nem fertőző betegséggel kapcsolatban. A betegségek ugyanis - nevezetesen a szív- és érrendszeri betegségek, a légzőszervi betegségek, a daganatok és a cukorbetegség - mind erősen összefüggenek az életmódunkban rejlő kockázati tényezőkkel. A nemzetközi szervezet szerint, ha sikerül visszaszorítani a 6 legveszélyesebb rizikófaktort, az a következő 15 évben több, mint 37 millió idő előtti halálozást előzhet meg.

A szakértők egyetértenek abban, hogy jelentős változásokra van szükség. A fő célok:
- A dohányzás visszaszorítása 30-50 százalékkal.
- Az alkoholfogyasztás 10 százalékos csökkentése.
- A sóbevitel 30 százalékos redukciója.
- A magas vérnyomás 25 százaléknyi csökkentése.
- Az „elhízás-járvány” megállítása.
- A magas vércukorszint, az inzulinrezisztencia terjedésének megakadályozása.

Állami beavatkozással
A kutatók szerint, ha sikerülne elérni a kitűzött célokat, az a követező 15 évben 16 millió 30 és 70 év közötti ember életét menthetné meg világszerte, míg a 70 fölöttieknél 20 millió fő élhetne tovább. A legnagyobb előnnyel a magas vérnyomás és a dohányzás visszaszorítása járna. A WHO szerint a legnagyobb változtatásokat az alacsony- és közepes GDP-vel rendelkező országoknak kell megtenniük, ugyanis a gazdagabb társadalmak már jelentős lépéseket tettek e téren. Ilyen például az alkoholra és a dohánytermékekre kirótt magas adó, a nyilvános helyeken való dohányzás tilalma és az élelmiszerek sótartalmának törvényi visszaszorítása.

Az egyéni felelőssége vitathatatlan
Az állami intézkedések mellett nyilvánvaló az egyén felelőssége is a betegségek megelőzésében, kezelésében. Az elhízás, magas vérnyomás, emelkedett vérzsír- és vércukorszint tünetegyüttesét (a metabolikus szindrómát) ugyanis jórészt az életmódi hatásoknak tudják be. A jelenségre külső jegyek is felhívhatják a figyelmet, mint például az úgynevezett alma-típusú elhízás, amely leginkább a törzset, a hasat érinti. A túlsúly mértéke azonban nem mindig utal az anyagcsere-eltérések súlyosságára, sokszor egészen kismértékű túlsúly is járhat anyagcsere változással.

A metabolikus szindróma legfőbb kockázata abban áll, hogy az együttesen jelenlévő kardiális rizikófaktorok összeszorzódnak, így összességében 14-15-szörösére növelik a szív- és érrendszeri katasztrófák esélyét. Ugyanakkor a metabolikus szindróma minden elemét befolyásolhatjuk táplálkozással, mozgással, vagy ha szükséges, átmeneti vagy tartós gyógyszeres kezeléssel. Már 3 leadott kilónként jelentős vérnyomáscsökkenést, cukor- és zsíranyagcsere javulást tapasztalhatunk, csakúgy, mint a minimum 3 hónapja tartó rendszeres testmozgás mellett.

A szakértők által javasolt és ellenőrzött életmódváltás a gyógyszerszükségletet fokozatosan csökkentheti, sőt idejében elkezdve a beteg gyógyszermentessé is válhat mellette - mondja dr. Marton Anna, belgyógyász, kardiológus, diabetológus. - A testsúly-csökkentés és a rendszeres testmozgás így megszakítja a betegségek ördögi körét, a rendszeres orvosi ellenőrzés pedig megadja a szükséges iránymutatást.