Először ugyanúgy borotválnak, mint a hüvelyi szülés esetén, majd pedig katétert vezetnek fel a hólyag kiürítésére.A hasat szabadon hagyják, majd fertőtlenítő folyadékkal lemossák, majd egy infúziót kötnek be.

Az én műtétem altatásban történt. Vágást ejtettek a hasam alsó részén. Majd a méh feletti szövetet metszették át és megnyitották a méhtestet. A magzatburok már megrepedt, így nem volt szükség arra, hogy kiszívják a magzatvizet. Kézzel kiemelték a kislányomat.A baba orrát és száját leszívták és még a köldökzsinór átvágása előtt odaadták az apukájának, majd elvágják a köldökzsinórt. Az orvosom eltávolította a placentát és összevarrta a hasat. 15 perc volt az egész

A műtét után oxytocin injekciót kaptam a vérzés csillapítására és a méh összehúzására.

Sok kórházban rutin, hogy a császármetszéssel született babákat automatikusan elviszik az intenzív csecsemőosztályra, vagy inkubátorba teszik megfigyelésre, és gyakran csak 24 óra elteltével adják ki. Ez velem is így történt.

Másnap volt kissé rossz, de estére már felkeltem, és aztán egyre jobban éreztem magam. A tejem viszont nem indult meg, csak az ötödik napon és sajnos nem volt elegendő csak kb. 1 hétig.

Műtét után inni kell sokat. Enni az első órákban nem szabad, később töltetlen kekszet, pogácsát rágcsálhattam, és húsleves levét. Hat óra leteltével könyörtelenül fel kellett ülni, állni, és elmászni „mosdani”.

A katéter kivétele még ezelőtt történt, nem volt kellemetlen és nem fájt. Viszont minden egyes más mozdulat fájt. Felülni, kiegyenesedni iszonyú rossz volt. Fürdésnél a sebet víz nem érhette, csak macskamosdás jöhetett szóba (mosdókesztyű vagy szivacs jó, ha van kéznél, nekem nem volt, így, mint egy örmény néptáncos tekeregtem a mosdóban).

Ekkortájt iszonyú adag algopyrint is adtak injekcióban az oxitocin mellé. Lehetett kérni altatót. Én kértem, mert kellett a pihenés, és nélküle nem biztos, hogy tudtam volna, annyira túlpörgetett állapotban voltam. Kórháza válogatja, hogy mikor kapja meg az ember a babákat, hogy elkezdhesse a szoptatást. Én csak másnap kaptam meg a kislányomat. A szoptatás elvileg nem okozhat problémát, mert nagy adag oxitocint kapunk. Azonban a szoptatással járó ülés és a testhelyzet változtatása fájhat, és a méh görcsei is.

A műtét után behelyezett cső általában huszonnégy órát marad. A kezembe szúrt branült másnap kivették. A kórházban minden nap oxitocinos injekciót kaptam, császáros „menüt” az emésztésem beindításához, és egyszer hashajtót is a bélműködésem beindítására. A lochia, azaz a folyás mértéke a dokidtól is függ. Nálam nagytakarítást tartott, amikor a kezében volt a méhem, így egy gyenge menstruációszerű volt csak a vérzésem, kb. három-négy hétig. Miután kijöttünk a kórházból, még pár hétig néha olyan érzés fogott el, mintha szét akarna szakadni a hasam a hegnél. Áztatni a varratszedésig nem szabad a hasat, és emelgetni se tanácsos. Hasizmokat erőltetni, erősíteni három hónap után lehet csak. Ha van a kórházban gyógytornász, megmutatja, hogyan kell „tornázni” a gyerekágy ideje alatt. A varratszedés egyáltalán nem fájdalmas, a naponta adott injekciók jobban fájtak. Ennek a magyarázata, hogy ahol el van vágva a bőr, így az idegek is, ott az a terület eléggé érzéketlen. Tehát ettől egyáltalán nem kell félni. A heg nagyjából egy év alatt egészen halvánnyá válik. Nálam már elmúlt az érzéketlensége is.

Császáros szülésem részletei