Diszlexia - Tünetek óvodáskorban

Gyakran kérdezik a szülők: milyen tünetei vannak a diszlexiának? Honnan kellett volna megérezniük, hogy gyermekükkel problémák lesznek az iskolában? Vannak-e olyan előjelek, amelyekre már 3-4 éves korban is felfigyelhettek volna?

Megannyi kérdés, amelyet mind maguknak, mind a pedagógusoknak, a szakembereknek tesznek fel a szülők. Keresik azt a pillanatot, amikor valami fontosat figyelmen kívül hagytak, amikor a gyermek fejlődésének egy jelentős pontján nem vették észre a hiányosságokat.

Pedig valóban számtalan jel mutat a diszlexia-veszélyeztetettségre. Például a tájékozódás területén: nincsenek tisztában a jobb-bal, gyakran az előtt-mögött, lent-fönt irányokkal, nehezen tájékozódnak a térben. Rajzaikon is aránytalanok az alakok, azok egymáshoz való helyzete bizonytalan. A balkezesség egyértelműen nem utal a diszlexiára. Nagyobb baj az, ha keresztezett a preferencia, vagyis ha például jobb kezes, de bal lábas, szemes.

A mozgás területén is vannak figyelmet érdemlő jelek- ez a finommotoros ügyetlenség: nehezen kapják el a labdát, rosszul fogják a ceruzát, esetleg egyensúlyi problémáik vannak.

Az intő jelek a beszédnél is megmutatkoznak: későn kezdenek el beszélni, artikulációjuk elmosódott. Szegényes szókinccsel fejezik ki magukat. Utasításainkat, történeteinket többször el kell mondanunk, hogy megértsék, nehezen adják vissza a hallottakat. Emiatt nem is szívesen hallgatnak meséket.

Ezeknek a gyerekeknek a figyelme szétszórt, csak rövid ideig képesek egy dologra koncentrálni. Munka közben minden apró dologra felfigyelnek, kizökkennek a feladatvégzésből. Emlékezetük rövid idejű, nem tudják felidézni az aznap történteket, ha pedig felidézik, az időrendi sorrendet gyakran összekeverik.

Magatartási problémáik is vannak: vagy bohóckodással, csúfolódással, agresszióval hívják fel magukra a figyelmet, vagy zárkózottak, magukba fordulnak, nem szívesen barátkoznak társaikkal.

A diszlexia öröklődő is lehet, ezért fontos tudni, nincs-e a családban diszlexiás. Természetesen egy-egy tünet felbukkanása még nem jelent veszélyeztetettséget, de érdemes rá odafigyelni. Tartsunk folyamatos kapcsolatot az óvónővel, kérjük ki gyermekünkről a véleményét, és tudassuk vele mi is a tapasztalatainkat, meséljünk otthoni viselkedéséről is. Minél többet tudunk gyermekünkről, annál hamarabb jöhet a szükséges segítség.

Gál Judit diszlexia szakértő