Szótár - Autoimmun betegségek

Az autoimmun betegségek megértéséhez szükségünk lehet a hozzá leginkább kapcsolódó szavak szótárára.

Az autoimmun betegségek valamelyikében szenvedők számára lényeges a betegséggel kapcsolatos szavak, kifejezések minél jobb megértése. Az autoimmunitás az a jelenség, melynek során saját alkotóelemeit a szervezet nem ismeri fel. Az immunrendszer idegen testként érzékeli azokat - ezért el akarja pusztítani. Az immunrendszer saját fehérjéit érzékeli antigénnek, ellenanyagot kezd termelni ellenük - önmaga ellen indít immunválaszt.

Lássuk, mely kifejezéseket hallhatják legtöbbször az autoimmun betegségek valamelyikében szenvedők.

antitest vagy ellenanyag: a molekula (vagy immunoglobulin), melyet a B-sejtek állítanak elő, válaszként az antigénekre. Az antitest antigénhez kötődése az antigén pusztulását okozza.

antigén: olyan anyag vagy molekula, melyet az immunrendszer felismer. Különböző idegen anyagokból állhat, ilyenek pl. a baktériumok vagy vírusok is, avagy saját szervezetből származó molekulák, utóbbiak neve: saját antigén.

antigént tálaló sejt: a sejt, amely az antigént egy MHC molekulával együtt megjeleníti a sejt felületén.

autoantitest: az antitestek, melyek a test saját szervei és szövetei ellen termelődnek, ahelyett, hogy az idegen testek, így baktériumok és vírusok ellen fordulnának.

autoimmun betegség: az az állapot, melyben az immunrendszer tévesen a test saját szerveit és szöveteit támadja meg.

B-sejt: egyfajta limfocita, egy immunrendszer-sejt. Számos szerepe mellett antitesteket termel, melyek megkötik az antigéneket.

kemokin: sejtek és szövetek által gyártott anyag, mely az immunrendszer sejtjeinek mozgását és aktiválását serkenti, arra a területre, ahol a kemokin keletkezik.

klinikai vizsgálatok: prospektív, tudományos vizsgálatok önként vállalkozókon, olyan vizsgálati készítménnyel, eszközzel vagy eljárással, melyeket a megelőzéshez, diagnózishoz vagy betegség kezelésében használnak majd.

komplement rendszer: molekula sorozatok, melyek együttműködnek abban, hogy számos immunrendszeri funkciót elvégezzenek. Például segítenek feloldani és eltávolítani az immunkomplexeket és elpusztítani az idegen sejteket.

ko-stimulációs molekulák: két sejt felületén található molekulapárok, melyek ezen sejtek MHC- és a T-sejt receptoraival működnek együtt. A ko-stimuláló molekulák segítenek serkenteni vagy csökkenteni a két sejt által előállított immunválaszt.

citokinek: kémiai anyagok, melyeknek változatos hatással vannak a szervezet számos sejtjére. Egyes citokinek például az immunrendszer sejtjeinek növekedését vagy aktiválódását okozhatják.

gének: a szülőktől örökölt genetikai anyag - a gén hordozza az utasítást, melyet a sejt egy meghatározott feladat végrehajtására használ.

immunkomplex: összefonódó antigének és antitestek csoportja, melyek egy nagy molekula-hálózatot alkotnak.

gyulladás: immunrendszeri sejtek- és molekulák csoportosulása, melyek a szervekbe és szövetekbe hatolnak az immunválasz részeként.

limfocita: az immunrendszer fehérvérsejtjeinek egy típusa. A T-sejtek és B-sejtek limfociták, melyek a mikroszkóp alatt hasonlóak, de más-más szerepet töltenek be.

makrofág: fehérvérsejt-típus, mely affelé „járőr-sejtként” működik, elnyeli és elpusztítja az idegen, fertőző betolakodókat.

MHC (major histocompatibility complex - fő hisztokompatibilitási komplex) molekulák: asejtfelületen található molekulák, megjelenítik az antigént; az antigén MHC-molekulák ezután egy T-sejt receptorral lépnek kölcsönhatásba.

molekula: egy apró természeti egység, vegyi anyagok alkotják: így fehérjék, cukrok, zsírok. A molekulák a sejtek „építőkövei”.

neutrofil: egyfajta immunrendszeri sejt, mely megküzd a fertőző ágensekkel, különösen a baktériumokkal. A neutrofilek potens vegyi anyagokkal telt granulátumokat tartalmaznak, melyek képesek a baktériumok vagy más közeli sejtek elpusztítására, ha a vegyi anyagok felszabadulnak.

reaktív oxigén intermedier molekulák: mérgező molekulák - az immunsejtek szabadítják fel őket és a támadó mikrobák elpusztítását segítik. Ezek a molekulák némely esetekben a közeli egészséges testszöveteket is elpusztíthatják.

sejtek: építőelemek, melyek szöveteket, szerveket, valamint véráramot alkotnak a szervezetben. Az immunrendszer sejtjei normális esetben a véráramban utaznak, és ideiglenesen megtelepednek a nyirokcsomókban, lépben, csecsemőmirigyben.

T-sejt: egy limfocita fajta. A T-sejteknek T-sejt receptoraik vannak, és néha ko-stimulációs molekuláik a sejtek felszínén. A T-sejt segít az immunrendszer összehangolásában, és képes „parancsot adni” más sejteknek citokinek és kemokinek előállítására.

T-sejt receptor: a T-sejtek felszínén található molekula. A T-sejt receptor felismeri és kölcsönhatásban van a megfelelő MHC-molekulával, amely megjeleníti az antigént.

tolerancia: az az állapot, melyben a T-sejt már nem tud válaszolni az antigénre.