Az immunrendszer működése

Szervezetünk folyamatos kölcsönhatásban van a minket körülvevő környezettel, melynek károsító hatásaival szemben nap, mint nap védekeznie kell.

A védekezést többféle sejt, és szerv is segíti, melyek együttesen alkotják az immunrendszert. Elsődleges immunszerv például a csontvelő, ahol a limfociták vagyis a nyiroksejtek is képződnek. Másodlagos immunszervek például a lép, a nyirokcsomók, a mandulák.

A szervezet a legegyszerűbb módon különböző „védőhálók” segítségével próbál gátat vetni a „betolakodók” elé. Az első védelmi vonal, amivel az „idegennek” meg kell küzdenie, a bőr, melynek enyhén savas pH-ja biztosítja védőfunkciójának megfelelő működését.

Az elsődleges védelmi vonalhoz tartoznak a nyálkahártyák is, melyek a tápcsatornát, a légutakat és a húgyútakat bélelik. Ha a mikroorganizmusoknak mégis sikerült valahol „rést találni a pajzson”, akkor olyan anyagokkal találkozhatnak, melyek baktericid, vagyis baktériumölő hatásának köszönhetően elpusztulnak.

Ilyen baktericid hatással rendelkezik például sósav tartalma révén a gyomornedv, vagy a könnyben, nyálban fellelhető lizozim nevű enzim is. Fontos szerepük van még a vérben található leukocytáknak is, melyeknek egyik típusa egyszerűen bekebelezi a kórokozókat. Ahhoz, hogy a szervezet meg tudja különböztetni, hogy mi a jó és mi a rossz ami ellen védekeznie kell, fel kell tudnia ismerni azt. Ez a felismerő képesség kulcsfontosságú.

Azt az anyagot, amivel a szervezet a magzati élet során már találkozott „saját” anyagának tekinti, azonban minden olyan anyag, amivel már csak a születés után találkozott, „idegennek” számít. Ezek az „idegen”anyagok vesznek minket körbe a külső környezetben, ezek ellen kell védettséget, azaz immunitást szerezni, ami a fertőzésekkel szembeni ellenállást jelenti. A fertőzéshez nem elég a kórokozónak a szervezetbe bejutni, ott kölcsönhatásba is kell kerülnie a megfelelő sejtekkel, s a kötődés által immunválaszt kiváltani.

Minden testidegen anyagot, ami immunválaszt indukál antigénnek nevezünk. S hogy pontosan mik is lehetnek antigének? Például mikroorganizmusok, azaz vírusok, baktériumok, különböző gombák, de ide sorolhatók a virágporszemek, a tejfehérje, a földimogyoró stb. is.

Ellenük a szervezet - specifikus fehérjéket - antitesteket termel. Az antigének elleni védekezés történhet sejtes elemekkel, mint a makrofágok, vagy ellenanyagok képzésével a plazmasejtekben, azaz immunglobulinokkal amilyen például a nyálkahártyák védelmét szolgáló immunglobulin. a fehérje (IgA). A plazmasejtek az antigénnel történt találkozás után részben memóriasejtekké alakulnak, amelyek az ismétlődő behatásra gyorsan válaszolnak.