Vérszegénység és rák

Egy nemzetközi tanulmány 15 ezer daganatos beteg adatait összevetve megállapította, hogy a daganatos betegek kezelése alatt a vérszegénység folyamatosan súlyosbodott

Egy nemzetközi tanulmány 15 ezer daganatos beteg adatait összevetve megállapította: a páciensek 30-50 százalékánál már a kezelés megkezdése előtt jelentkezett valamilyen mértékű vérszegénység (anemia), ez az arány a daganatellenes kezelés alatt 50-70 százalékra nőtt. Az anemia nem csak a betegek életminőségét rontja, hanem a kezelés hatékonyságát is csökkenti, ezáltal kedvezőtlen hatást gyakorolhat a gyógyulási és túlélési esélyekre.

Mi a vérszegénység?

A szervezet működéséhez oxigénre van szükség. A tüdőből az oxigént a vér egyik alkotóeleme, a vörösvértest szállítja a sejtekhez. A vörösvértestekben egy vastartalmú fehérje, a hemoglobin köti meg az oxigént. Amennyiben a vörösvértestek száma, illetve a hemoglobin mennyisége csökken, úgy romlik a szervezet oxigénellátottsága. Ez az állapot a vérszegénység.

A vérvétel útján nyert mintában vizsgálják a vörösvértest-számot és a hemoglobin szintjét. Nőknél a normál hemoglobin szint 11.5 gramm/deciliter, férfiaknál pedig 13 gramm/deciliter felett van. A vérszegénység tünetei általában ennél alacsonyabb hemoglobin tartalomnál jelentkeznek.

A daganat hatására a betegek szervezetén belül számos olyan kóros folyamat indul el, amely a vörösvérsejtek számának csökkenéséhez vezet. Megbomlik az egyensúly, több vörösvértest pusztul el, mint amennyi termelődik, ráadásul a kóros folyamatok miatt a vörösvértestek átlagos élettartama 120 napról 60-90 napra csökken.

Az anemia mértéke függ a daganat fajtájától, stádiumától és a kezeléstől is. A vérszegénységet kemoterápia után gyakrabban észlelték, mint sugárkezelés után, ha pedig a két kezelésfajtát kombinálták, még nagyobb számban és súlyosságban észlelték a vérszegénységet.