Mi is az a DARA?

A hagyományos angiográfiánál tökéletesebb képet ad a koszorúerek állapotáról, esetleges szűkületeinek helyéről és mértékéről egy új, az angol nevéből eredő betűszóval DARA elnevezésű technika, amelyet Victor Grech és munkacsoportja mutatott be a Catheterization and Cardiovascular Interventions szakfolyóiratban.

A DARA gyorsabb, a beteg kevesebb röntgensugarat kap, a koszorúér rendszert pedig különböző irányokból teszi láthatóvá.
Az iparilag fejlett országokban a halál első számú oka a koszorúerek szűkülése, elzáródása következtében kialakuló szívizom elhalás, az infarktus. A koszorúereket megfelelő oldattal feltöltve, röntgensugár segítségével láthatóvá tehetjük és a beszűkült szakasz a szívkatéter csúcsán lévő ballon fölfújásával kitágítható.

A legjobb orvosi ellátás bizonyos helyzetekben, több éren látható szűkület esetén a szűkületet áthidaló műtét útján történhet, ezért rendkívül lényeges a pontos diagnózis. Nem elég a koszorúérrendszert láthatóvá tenni, hanem az egyes érterületeket térben is ábrázolni szükséges.

Az eddig alkalmazott eljárás során több irányból, több síkban végzett röntgenfelvételt készítettek és így ítélték meg a koszorúerek szűkületének helyét és mértékét.

A DARA betűszó azt a koszorúereket feltöltő és láthatóvá tevő műszert jelzi, melynek során a beteg teste körül különleges, ívelt pályán a képalkotó sugárfej forog. Ez valósággal körüljárja a beteg mellkasát és olyan, térbeli képet készít a koszorúerekről, amely a korábbi módszerrel készített felvételeknél jobban ábrázolja a tényleges helyzetet.
A DARA segítségével megjelenített felvételek a teljes koszorúérrendszert bemutatják különböző szögekből, így a szakorvosok pontosabban dönthetnek a legjobb kezelési megoldásról. A kutatók 463 beteggel foglalkoztak. Véletlenszerű elrendezésben az egyik csoport tagjain, a hagyományos eljárás egysíkú, illetve kétsíkú módszerét, a másik csoportban pedig a DARA egy-, vagy kétsíkú technikáját alkalmazták.

Az eddigi kétsíkú technikához képest, a DARA két síkban végzett változata 46 százalékkal kisebb röntgen sugárdózissal, fele annyi felvételismétléssel és 15 százalékkal gyorsabban szolgáltatta a korábbinál részletgazdagabb képet.