Több cukor, nagyobb izom!

A Sanford-Burnham Orvoskutató Intézet (Orlando, Egyesült Államok) munkatársai állatkísérleteik során megállapították, hogy az izmok teljesítményét az befolyásolja, hogy az izomsejtek mennyire képesek a cukrot felvenni a keringésből, és kinyerni belőle az energiát.

Ismert, hogy azon állapotok, melyek a fizikai aktivitás csökkenését vonják maguk után (például elhízás, krónikus betegségek) csökkentik az izmok cukorégető képességét. A Genes & Development decemberi számában olvasható tanulmány arra világít rá, hogy az izmok anyagcseréjét meghatározó gének miként programozódnak át ahhoz, hogy megnövekedjen a teljesítmény. A felfedezés akár új stratégiákhoz is vezethet, melynek segítségével megelőzhető lenne az elhízás, a metabolikus szindróma, illetve a cukorbetegség kialakulása.

Dr. Daniel P. Kelly és munkatársai olyan génmanipulált egerek hoztak létre, melyek oly mértékben képesek voltak raktározni és felhasználni a cukrot, amire csak az edzett sportolók képesek. Az állatok izomszövete nagymértékben állította elő a PPARβ/δ nevű fehérjét. A PPARβ/δ egy sejtmagi receptor, mely aktiválódása során a DNS-hez kötődik, és befolyásolja negatívan, vagy pozitívan befolyásolja egyes gének működését, ezen keresztül pedig az izmok anyagcseréjét. Korábbi állatkísérletes tanulmányok szerint a magas PPARβ/δ-szint növeli az edzési teljesítményt.

Jelen vizsgálat megállapította, hogy a jelenség titka az, hogy a PPARβ/δ miatt az egerek izomszövete nagyobb mértékben képessé válik a cukor keringésből történő felvételére, raktározására, és az eneregia kinyerésére. A manipulált állatok teljesítménye is javult: jóval tovább, és gyorsabban voltak képesek futni, mint normál társaik, ugyanakkor a mozgás során kevesebb tejsav képződött.