A neandervölgyi szaglás!

A modern ember (Homo sapiens) jobb szaglóérzékkel rendelkezett, mint a neandervölgyi unokatestvérek, ami megmagyarázhatja, miért haltak ki az utóbbiak.

Az agyméret mindkét fajnál hasonló, azonban az agy alakjából számos szerveződési különbség adódik, ami befolyásolja a viselkedést és a gondolkodást. A különbség jól magyarázhatja, hogy miért volt más a két embertípus problémamegoldó képessége, memóriája, figyelem-fenntartási készsége, illetve nyelvhasználata. Egy nemzetközi tudományos együttműködés fejlett képalkotó technológia segítségével tanulmányozta a Homo sapiens és a neandervölgyi ember megkövesedett koponyáit. A módszer felfedte, hogy a modern ember halántéklebenye nagyobb volt - ez a terület érintett a memória, a nyelvi készség és a szocializáció folyamataiban -, valamint szaglóideg is 12 százalékkal nagyobbnak bizonyult.

Míg más érzékek komplex agyi szűrőkön esnek keresztül, addig a szaglás közvetlenül csatlakozik ahhoz az agyterülethez, mely az érzelmekért felelős. Katerina Harvati (Tübingeni Egyetem, Németország) és munkatársai megállapították, hogy a jobb szaglás a szociális funkciók fejlődését vonta maga után, például az egyedek jobban megismerték egymást, ami a családi kapcsolatok előtérbe kerülésével, a csoport nagyobb összetartó erejével, és a szociális tanulási folyamat élénkülésével járt.

A Nature oldalain megjelent tanulmány bebizonyította, hogy bár a főemlősök esetén a szaglást tradicionálisan kevéssé fontos érzéknek tartják, azonban érdemes annak jelentőségét újraértékelni, hiszen saját fajunk evolúciója során elengedhetetlennek tekinthető.