Élőhalottak

Megfigyelésre és türelemre van szükség a norvég traumás áldozatok kezelésében.

A norvégiai lövöldözés és bombamerénylet áldozatait visszatérő emlékképek, félelem, bűntudat és düh gyötörheti, ennek ellenére a mentális egészségügyi szakemberek azt tanácsolják az orvosoknak, hogy álljanak ellen a kísértésnek, és ne rohanják le őket trauma-tanácsadással.

Ennél hatékonyabb módszer lehet, ha néhány hétig megfigyelik őket és várnak, hogy az áldozatok, akik saját szemükkel látták szeretteik halálát, vagy halottnak tettették magukat a halál elkerülése érdekében, átessenek a gyógyulás természetes folyamatán. A szakemberek szerint Norvégia és az lakosság fel fog épülni, és mindezt gyorsan teszik majd, amennyiben óvatos és célzott kezelési stratégiát alkalmaznak.

Monica Thompson, a 2007-es londoni merényletekre adott trauma-reakciót koordináló klinikai pszichológus azt állítja, hogy rengeteget lehetett tanulni a korábbi tömegmészárlásokból. Úgy véli, érthető, hogy az embereket trauma és sokk éri, és némi időre van szükségük, hogy alkalmazkodjanak ehhez, de a többség viszonylag épen kerül ki a helyzetből.

A 76 halálos áldozatot követelő merényletsorozatért felelős Anders Behring Breivik elmeállapotát ügyvédek, pszichiáterek és a rendőrség szakértői vizsgálják, miközben több mint százezren gyűltek össze Oslóban, hogy virágokkal emlékezzenek meg az elhunytakról.

Thompson szerint az a legfontosabb a túlélők számára, hogy érezzék, vannak olyanok, akik átérzik, min mennek keresztül. Az is fontos, hogy ne hajszolják őket formális tanácsadásba addig, amíg feltétlenül nincs rá szükségük. A szakértő úgy véli, elhibázott lépés tömeges méretekben tanácsadást nyújtani az áldozatoknak, mivel a félelem, a rémálmok, és az események állandó felmerülése gondolatban természetes folyamat, a gyógyulás része. Ezek az első néhány hétben gyakoriak lehetnek, aztán fokozatosan elhalványulnak.

Az ilyen élményeken áteső emberek 20-30 százaléka egy hónap vagy még hosszabb idő múlva is tapasztalhatnak tüneteket, és súlyosabb panaszok, például poszttraumás stressz-betegség (PTSD) is kialakulhat náluk, ami szakorvos segítségét teszi szükségessé.