Vidám nyugdíjas évek

Ha a vidám ifjúság már csak távoli emlék, az élet derekán pedig jelentkezik a mélabú...semmi ok az aggodalomra. Még hátra van az élet legboldogabb szakasza.

A munkahelyi és családi elvárások talán kiölik az emberből az ifjonti életkedvet, de a kutatók szerint a későbbi életkorokban ez visszatér. Valójában 70 év felett jön el az esély az élet legboldogabb szakaszára, feltéve, hogy az ember egészséges, nem küzd anyagi gondokkal és nem magányos.

A Londoni Egyetem biológus emeritus professzora, a 81 éves Lewis Wolpert könyvben üdvözli az érett korúakat. „Nyomon lehet követni, ahogy a tinédzserkori és ifjúkori vidámság egyre alábbhagy, míg az ember középkorú lesz. A negyvenes évek közepétől azonban ismét meglátják az élet napos oldalát, mely a 70-es évek végére, vagy 80 felett éri el csúcspontját.”

Az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tanulmánya 341 000 embert vizsgált meg. Kimutatták, hogy az általános jó hangulat lassan csökken a felnőttkor elején, majd a negyvenes évek vége felé ismét emelkedni kezd, és 85 éves kor körül tetőzik.

Úgy tűnik, hogy ahogy az ember öregszik, a hátralevő idejének nagy részét azzal tölti, hogy elhagyja azokat a dolgokat, melyeket nem élvez, azok javára, amiket viszont igen. A tanulmány azonban azt is kihangsúlyozta, hogy nagy eltérések mutatkoznak a férfiak és nők, illetve a szegények és gazdagok között.

A tehetősebbeknél kevésbé jelentkeznek a depresszív tünetek, elégedettebbek az életükkel, jobb az életminőségük és kevésbé magányosak. Wolpert professzor szerint a kapcsolatok minősége is kulcsfontosságú, melyet más öregedést tanulmányozó szakemberek is megerősítenek.

Andrew Steptoe, pszichológus professzor elmondta: „Úgy véljük, hogy a mostani idősek már mások, mint a 30 évvel ezelőttiek. Több lehetőség közül választhatnak, és egészségileg is jobb állapotban vannak. A jó egészség, a biztos jövedelem, valamint a kapcsolatok fenntartása mind nagyon fontos tényezők. A Newcastle Egyetemről John Bond professzor, aki az öregedés társas vonatkozásait tanulmányozza, a következőket tette hozzá: „Még az Alzheimer-kórhoz hasonló súlyos degeneratív betegségekben szenvedők is méltó életet élhetnek, ha jó a kapcsolatuk az őket körülvevő emberekkel. A vég közeledtével a barátok és családtagok számítanak leginkább.”

A hosszabb várható élettartam és az egészségben, aktívan, anyagi biztonságban eltöltött évtizedek kilátása sok 70 éven felülit bátorít arra, hogy új kihívásokat keressenek maguknak, új képességeket tanuljanak meg. A könyv más reménnyel is kecsegtet. Míg az öregedéssel hanyatlik a fizikai teljesítőképesség, és egyes részképességek is, mint például a matematikai, a kutatások azt igazolják, hogy cserében profizmusig fejlődhetnek a nyelvi képességek és a döntéshozatal.

A tudósok szerint az agy az új feladatok kapcsán újraszervezi magát, új kapcsolatok jönnek létre a sejtek között, ami kompenzálja az öregedéssel elvesztett agytérfogatot. Az „érzelmi szelektálás” teóriája ráadásul azt sejteti, hogy az öregedéssel mindenki maximalizálni igyekszik az élvezetes cselekedettel töltött idő arányát.