A mindennapi gyakorlatban hihetetlennek hangzik, de naponta felmerül az a kérdés, hogy csak egy kis gyümölcsöt ettem, az is evésnek számít? A válasz: igen, evés az, amit a szájunkon keresztül beviszünk a szervezetünkbe.

Amikor egy nem cukorbeteg ember étkezik, akkor a felszívódó szénhidrátok hatására megemelkedő vércukorszint egy gyors inzulinkiáramlást indít el, és a vércukor nem emelkedik 7,5-8 mmol/1 fölé. Sajnos ezt a cukorbetegeknél csak a háromszor beadott gyors hatású inzulinokkal lehet elérni.

Miért beszélünk ma már különböző kezelési régimékről?

Amíg csak a hagyományos, gyors hatású inzulinok voltak elérhetőek, amelyekre az jellemző, hogy a beadás után fél óra múlva szívódnak fel, körülbelül három óra múlva lesznek csúcson (maximális koncentrációban a vérben), és hatásuk hat-hét óra alatt lecseng, akkor az étkezéseket és a beteg napi teendőit, életvitelét az általa használt inzulin hatásmechanizmushoz kellett szabnia. Ez bizony egy merev életmódot és egy megfelelő tudásszintet kíván el a betegtől.

Ha keverék inzulinra kellett étkeznie, figyelembe véve ezt a tényt, hogy a keverékből lassabban szívódik fel a gyors hatású komponens. Az analóg inzulinok megjelenése a hatásmechanizmusuk megváltoztatása folytán már másféle, szinte kötetlen életvitelt biztosít a cukorbetegek számára. Figyelem, nem azt mondom, hogy teljesen rendszertelenül éljen az ember, hanem csak azt, hogy ez a kezelési forma egy szabadabb életvitelt tesz lehetővé.

Gyermekkorunkban is rendszerre tanítottak, jó ha van egy ritmus az életünkben, azonban a felnőttek rohanó világában ezt lassan elfelejtjük. Az analóg extra, gyors hatású inzulinokra az jellemző, hogy beadásuk után szinte azonnal a vérpályába kerülnek, a csúcshatást másfél-két óra múlva elérve, utána három vagy négy és fél óra alatt a hatásuk gyorsan lecseng. Érthető, hogy ezen kezelési formánál már nem szükséges, illetve nem lehet hat alkalommal étkezni.

Hogyan válasszuk meg a beteg számára a kezelési formát?

A válasz röviden: egyénre szabottan. Természetesen ez sem ilyen egyszerű. A beteg életkorától, általános állapotától, testsúlyától, életkörülményeitől és nem utolsó sorban az együttműködési készségétől függően a beteggel megbeszélve válasszuk ki számára a megfelelő kezelési formát.

Az 1 -es típusú cukorbetegeket hazánkban a többszöri intenzív inzulinkezelésre állítjuk be, életvitelétől függően reguláris vagy analóg inzulinokkal. 7882 A 2-es típusú cukorbetegnél azonban figyelembe kell venni az életmódját, körülményeit, életkorát és nem szükséges minden esetben az intenzív inzulin kezelést erőltetni. A cél természetesen itt is a jó anyagcserére való törekvés, ami ma már a 6,5% alatti HbAlc érték alatti eredményt jelenti, ami éhgyomorra 6,5-7 mmol/1 alatti étkezés után a 8-9 mmol/1 alatti vércukorértéket fed le. A szövődmények kialakulásának megelőzése csak ezen értékek elérése mellett érhető el. Természetesen a normoglikemia elérése növelheti a hypoglikemia veszélyét is, ami a reguláris inzulinok mellett gyakoribb.

Tehát a feladat nem is olyan könnyű, a nagy választékból mindig az egyénnek legmegfelelőbb kezelést kell választani, és nem lehet mellőzni a megfelelő oktatást sem. Még ma is gyakran találkozunk olyan betegekkel, akiknek az inzulin beadásán kívül szinte semmit sem tanítottak meg, pedig megfelelő ?beteg nyelven" való diétás oktatás, konkrét példák és gyakorlatok nélkül a legjobb inzulinkészítmények ellenére is sikertelenné válhat a kezelés.

Itt jön a válasz arra a kérdésre, hogy a gyümölcs is evés.

Ha a beteg életvitele, körülményei csak két, vagy három keverék inzulin adását teszik lehetővé, akkor az étkezéseit ehhez kell igazítani.

Természetesen a 2-s típusú cukorbetegeknél legegyszerűbb, ha az addigi tablettás kezelés mellé ambulanter esti bázis inzulin adását kezdjük el, mert az eddigi három fő étkezése melletti, az úgynevezett közti étkezései nem változnak meg. Azt kell csupán tudatosítani, hogy a reggelit ne 9-10 órakor fogyassza el, hanem legalább hét órakor, és ehhez viszonyítva csak 3 óránként egyen. A késői reggeli esetén éhgyomorra is kezd emelkedni a vércukra, mivel inzulinhiány miatt a májból is cukor áramlik a keringésbe. Viszont amit bevisz a szájon keresztül, az mind evésnek számít, emeli a vércukrot.

Itt kell megtanítani egyszerű példán a glikémiás index fogalmát, azt, hogy a különböző szénhidrát tartalmú élelmiszerek vércukoremelő hatását a szőlőcukorhoz viszonyítjuk. A magas glikémiás indexű élelmiszereket fogyasszák a fő étkezéshez, pl. kenyér, rizs, burgonya, tészta stb., és az alacsony glikémiás indexű tej, kefir, gyümölcs legyen közti étkezésként.

Az előkevert inzulinoknál már szigorúan az inzulin hatásmechanizmusát kell figyelembe venni, és arra megfelelő időben kell étkezni. Nagyon sokan félreértik a tízórai és utó vacsora fogalmát. Ezt nem úgy kell fogyasztani, mint például az óvodában a gyerekek 10 órakor tízóraiznak, hanem a hagyományos gyors hatású inzulin felszívódását kell követni, annak a csúcsára kell beadás után 3 óra múlva tejet vagy gyümölcsöt fogyasztani, hogy a gyorsan felszívódó és hamar lecsengő vércukor-emeléssel elhárítsuk a vércukor leesésével (hypoglikemia) járó kellemetlen tüneteket. 7883 Például aki reggel hat órakor adja az inzulinját, annak délelőtt kilenc órakor kell ?tízóraiznia". Az utóvacsorát sem azért kell enni, mert éhes vagyok, hanem a vacsorakor beadott gyors hatású inzulin 3 órás csúcsára.

A cukorbetegnek meg kell tanulnia, hogy nem akkor étkezik, amikor éhes, hanem a beadott inzulinhatás idején!

A kellemetlen éhségérzetet egy pohár gyümölcsteával, vagy zöldségekből készült saláta elfogyasztásával lehet csillapítani. A sivatagban a beduin is éhes, de nincs teli hűtőszekrény a közelében. Meg kell tanulni elfoglalni magunkat, ne csak az evéssel okozzunk örömet magunknak.

Egészen más a helyzet az analóg extra gyors hatású inzulinokkal való kezelés mellett. Itt is egyénileg lehet megválasztani, kinek melyik készítményt javasoljuk, attól függően, hogy az analóg inzulinok hatástartama között is van némi különbség. Aki valóban csak háromszor tud étkezni, ott a legrövidebb ideig ható készítményt javasoljuk, itt a legkisebb a hypoglikemia veszélye is. Mellékesen a magas testsúlyt is könnyebb csökkenteni, ha nem folytonosan étkezik az egyén.

Ennél a kezelési formánál nincs ?tízórai" és uzsonna, valamint utóvacsora. Itt gyakrabban kell otthoni vércukor-ellenőrzést végezni, hogy a beteg megtanulja saját rendszerének működését. Meg kell tanulnia, mennyi szénhidrátra, az aktuális vércukorértékétől függően, mennyi gyors hatású analóg inzulint adjon. Közben ha megéhezik, akkor étkezés esetén plusz inzulint szükséges adni, az előzőleg beadott inzulin hatástartamának figyelembe vételével. Ha ennek ellenére délután uzsonnaként fél kg szilvát elfogyaszt inzulin beadása nélkül, ne csodálkozzon, ha a vacsora előtti vércukorértéke 10 mmol/1 felett lesz.

Az étkezéseket úgy kell összeállítani, hogy a fő étkezések mellé desszertként hozzá kell tenni a gyümölcsöt. Az analóg inzulinok mellett azt is meg kell a cukorbeteggel beszélni, hogy mi a teendő, ha az inzulin beadás idején alacsonyabb vércukorértéket mér. Ilyenkor a hagyományos inzulin beadása után nem szabad kivárni a fél órát, hanem azonnal kezdje el az étkezést, ha lehetőség van rá, gyorsan felszívódó szénhidrát-fogyasztásával kezdve.

Analóg extra gyors hatású inzulinok mellett nem kell kivárnia, azonnal kezdhet étkezni. Abban az esetben, ha éhgyomorra magas 7-8 feletti vércukrot mér, akkor ajánlatos az analóg inzulint beadni és 15-20 percet kivárni az étkezéssel. Természetesen ennél a kezelési formánál szemben a hagyományos inzulin kezeléssel, nincsen mereven megkötve az étkezés ideje, valamint, ha úgy hozza, a napi teendője egy negyedik szúrással egy negyedik étkezést is megengedhet, ha nem rendelkezik többletsúllyal. Lehetőleg a sportolást, erőteljes fizikai munkát ne az inzulin hatásideje alatt végezze.

Az inzulin kezelés még a legkorszerűbb analóg inzulinok mellett is nem a természetes úton juttatja el a szervezet izom- és zsírszövetéhez az inzulint, tehát próbáljon minden cukorbeteg egy rendszert vinni az életvitelébe. Nincs teljes szabadság az élet bármely területén sem. Nem azért élünk, hogy az éhségérzetünket azonnal állandó evéssel, rágcsálással elégítsük ki.

Nem kell azonnal enni, ha éhesek vagyunk, mérjük meg a vércukrunkat, és legtöbbször normál értéknél is azt érzik az emberek, hogy éhesek. Jegyezzük meg, hogy amit beviszünk a szánkon, akár gyümölcs, akár keksz, az evésnek számít.

Legyen szemünk előtt, hogy mindenki a saját életéért felelős, a jobb életminőséget csak a szövődmények elkerülésével lehet elérni, ezért viszont mindenkinek magának kell tennie.

Az alma is evés?