Ellenszer az agyban

A csontritkulás ellenszerét már régóta kutatják, ám most kiderült, lehet nem kell olyan messzire mennünk az alapanyagokért, hiszen az agyunkban van.

A Londoni Egyetem Queen Mary Intézetében dolgozó tudósok alapvető különbségeket tártak föl a koponyánkat és a végtagjainkat alkotó csontok között. Az eredményeik nyomán azt remélik, a különbségek kiaknázásával a csonttörések és a csontok elgyengülése ellen is hatékonyabb megoldásokat lesznek képesek kidolgozni.

A kutatás alapjául az a közismert tény szolgált, hogy a csontritkulás miatt a végtagjainkat alkotó csontok ellenállóképessége csökken és jóval hajlamosabbakká válnak a törésekre. A csontokat többek között tornával lehet a csontritkulás káros hatásaitül megvédeni, ám a soha nem edzett koponyacsont viszont tökéletesen érintetlen marad a csontritkulásos tünetektől. A kutatók úgy vélték, érdemes kicsit jobban utánanézni, mi okozhatja ezt a szembetűnő különbséget.
A brit szakemberek elsőként szolgáltak magyarázattal is arra, miért mutatkozik ez a különbség a testünket alkotó csontok között, amelyekről a PloS ONE szaklap oldalain számoltak be. A kutatás során patkányok koponya- és végtagcsontjaiból vettek mintákat, amelyeket tüzetes vizsgálatoknak vetettek alá. Sikerült megállapítani, hogy a csontokat alkotó sejtek már alakjukat tekintve is különböznek, és abban is, hogyan reagáltak a laboratóriumi kísérletekre. Megfigyelték, például, hogy az ösztrogének sokkal nagyobb hatást gyakoroltak a végtagok csontsejtjeire, mint a koponyacsont sejtjeire.

A kutatók genetikai szempontból is tanulmányozták a kétféle csontsejtet, amelynek során megállapították, mely gének voltak aktívak az egyik, illetve a másik csontsejt-fajtában. A csontsejtek genomjának közel 4%-a mutatott eltérő aktivitást a két csontsejt esetében, ezek között pedig olyan ismert gének is szerepeltek, amelyekről tudott, hogy az egészséges csontok formálódásában játszanak fontos szerepet. A brit szakemberek szerint ezek a tényezők a csontritkulás kezelésében egészen új távlatokat nyithatnak meg, nem csupán a gyógyítást, hanem a megelőzést tekintve is.