Belátni a testünkbe - Körkép a röntgenezésről

Az emberiség történetével szinte egyidős a kíváncsiság. Hogyan lehetne a testünkbe belelátni? Hogyan működik a láthatatlan? A röntgen feltalálásával választ kaptunk néhány kérdésre.

Majd hétszáz éve, hogy "hivatalosan" elsőként, vagyis tanító jelleggel IV. Sixtus engedélyezte Bologna és Padova universitása számára a boncolást. Akkor láthattak bele először gyógyítók az emberi szervezetbe, igaz nem élőbe.

A pontosabb diagnosztikához nélkülözhetetlen élő szervezet működését "láthatóvá" tévő műszerekre és eljárásokra néhány száz évet várni kellett. Az 1900-as évek technikai felfedezései tették lehetővé, hogy elsőként a röntgen, azután a több, ma már szinte mindennapos eszköz teret nyerhetett az orvosi diagnosztikában. Az emberi testbe való betekintést a különféle sugárzások és a rezgések energiáját láthatóvá tevő technikáknak köszönhetjük.

De a múlt titkainak a megfejtéséhez is hozzájárulnak: múmiák és régi csontozatok vizsgálata alapján akár korabeli betegségekre is következtethet egy speciális CT vizsgálat. Ahhoz, hogy a diagnosztika a legmegfelelőbb gyógyítási módhoz optimális támpontot adjon, egyre precízebb eljárásokra van szükség.

Az ultrahang, a röntgen, a CT, az MR vagy a PET képesek erre, több orvosi szakspecialista együttműködését feltételezve. Ugyanis a szakorvosnak, a klinikai szakembernek tanácskoznia kell a fejlett technikában jártas kollégájával abban is, hogy a legalkalmasabb eljárást találják meg.

A test különböző részeit más- más eszközzel vizsgálják, a hasi területet például a leggyakrabban ultrahanggal vagy CT-vel, a mellkas részeit a hagyományos röntgennel vagy CT-vel, a csontozatot röntgennel, CT-vel, MR-rel, az ereket ultrahanggal, CT-vel, MR-rel illetve angiográfiás eljárással.

Akármelyiket is választják, az egyik legfontosabb feladat: minél kevesebb invazív, vagyis testbe való fizikai behatás történjen. Nem kevéssé fontos persze, hogy sugárzó anyagokat tartalmazó vizsgálatok ideje és intenzitása is minél kisebb terhelést okozzon a szervezetnek.

A röntgen diagnosztikában az átvilágítás és a felvétel módszereit alkalmazzák. Hatásuk nem azonos. Egyetlen felvétel a testet kevésbé terheli, mint a tomográfia, amelynél egynél több felvételt készítenek. A tomográfia a test egy kiválasztott részének a vizsgálata, a CT pedig olyan berendezés, amelyben egy röntgencső a beteg körül körpályán mozogva keskeny sugárnyalábokat bocsát ki, így többoldali képet lehet kapni. Az MR- tomográfiás eljárás röntgensugárzás nélküli, a mágneses rezonanciás elven alapul, a test szöveteinek erős mágneses térben való eltérő viselkedését elemzi.

Mire készüljön az ilyen vizsgálatokra beutalt beteg?

Mindenekelőtt kérjen orvosától magyarázatot, felvilágosítást, hogy mi és miért fog történni. A röntgentechnológiát alkalmazó eljárásoknál bevált óvintézkedésekre van szükség, azoknál a vizsgálatoknál pedig, amelyeknél kontrasztanyag bevitelére van szükség, a betegnek tájékoztatnia szükséges orvosát.

Például arról, hogy ha bármikor, bármire korábban túlérzékenységgel reagált a szervezete, ha a korábbi kontrasztanyagos vizsgálatok során kellemetlenségei voltak, ha pajzsmirigy problémái voltak, vagy olyan gyógyszereket szed, amelyek a vérnyomást csökkentik, vagy a véralvadást gátolják esetleg diabetesét gyógyszeresen kezelik.

A vizsgálat után sok folyadék fogyasztása ajánlott. A terhes nők és gyermekek nem minden vizsgálaton vehetnek részt, és csak szigorú orvosi felügyelet mellett. A technológia fejlődése lehetővé teszi, hogy nemcsak a vizsgáló műszerek, hanem a testből, annak működéséről érkező információk pontosabb és kombinált feldolgozásával egyre többet tudhatunk meg arról, hogy mi is történik belül, a bőr mögött.

A vizsgálati idők, így a behatásnak kitett szervek terhelési ideje is csökken. Míg például régebben egy egyszerűbb CT vizsgálatátlagos ideje 10-15 perc volt, ma egy perc elég ehhez. A technikák és a feldolgozási módok fejlődésével, ezek kombinált alkalmazásával egyre finomabb és pontosabb eredmények születnek. Így tárulnak fel a titkok, és lesznek láthatóvá testünk szem elöli, közvetlenül elzárt rejtelmei.