Szeretetnyelvek ? avagy ? mi kell a másiknak

Egy kapcsolat akkor működik jól, ha mindkét fél arra törekszik, hogy önzetlenül a másik igényeit és vágyait vegye figyelembe (főleg ha ki is derülnek ezek a vágyak), és próbálja a másikat úgy szeretni, ahogy NEKI jó (ami nem mindig egyezik azzal, ami nekünk jó, ami természetes).

Ez így ugye világos is, hogy csak jól működhet, hiszen mindenki azt kapja, amire vágyik. Néha viszont nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi kell a másiknak, és itt jönnek a szeretetnyelvek, szám szerint öt:

1. Elismerő szavak - dicséret, bók, bátorítás, empátia stb.

2. Minőségi idő - ami annyit jelent, hogy teljesen az egymásra figyelésre szánt, a külvilágot teljesen kizáró idő. Lényege az EGYÜTTlét. Ezt fontos tudni. Az egy légtérben, de különböző dolgokkal eltöltött idő NEM ilyen. Ide tartozik a közös tevékenység, a meghitt beszélgetés (ami nem probléma elemzés és megoldás találás, hanem az együttérzés kifejezése a másik felé), az érzelmek KÖLCSÖNÖS kifejezése.

3. Ajándékozás - ami önmagunk és az időnk odaajándékozását is jelenti, nem csak materiális ajándékokat (sőt, talán jobban azt).

4. Szívességek - házimunka, feladatok átvállalása stb.

5. Testi érintés - ne csak párkapcsolatra gondoljunk itt, hanem minden emberi kapcsolatra, és hogy melyik milyen szinten igényelheti. Egy barátságban is fontos lehet a testi érintés, Barbival pl mindig megöleljük egymást.

Mindenki felfedezheti magában és a másikban, hogy milyen szeretetnyelvet beszél, és ennek alapján változtathat, jobbíthat, tökéletesíthet - ha akar.

Az ember könnyen esik a követelőzés hibájába, amikor nem az ő szeretetnyelvén beszél a társa, (mert esetleg idegen neki a mi kifejezési módunk), és nem érzi szeretve magát. Azt gondolom, hogy fontos elmondanunk (és meghallgatnunk is a másiktól), hogy mi az, amitől mi érezzük magunkat szeretve, és aztán a másikra kell bíznunk, hogy figyelembe akarja-e venni, vagy tehernek érzi a feladatot, hogyha már nem jön természetesen a szeretet kifejezésének az a módja.

Ha eldöntötte, hogy velünk akar létezni, mert fontosak vagyunk neki, akkor örömmel megteszi. Ha viszont erre nem hajlandó a másik, akkor nagy hiba követelni bármit is. Két választás van: vagy úgy döntünk, hogy így is elfogadjuk a másikat, vagy ellépünk.