

A magyar ipartörténet egyik legmeghatározóbb alakja, Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécsett. Bár eredetileg festőművésznek készült, apja kérésére kereskedő lett, majd 1865-ben átvette bátyjától a családi manufaktúra vezetését, amelyet folyamatos kísérletezéssel világhírű gyárrá fejlesztett.

Munkássága során a technológia tökéletesítése mellett neves művészeket és vegyészeket vont be a tervezésbe, így teremtve meg a művészi kerámiagyártás nemzetközi élvonalát. Zsolnay Vilmos nem csupán üzletember, hanem megszállott kutató is volt: 1866-ban megkezdett jegyzetfüzetében több mint 80 helyi agyagfajtát elemzett, kereste a tökéletes alapanyagot a tartós és esztétikus tárgyakhoz. Az 1873-as bécsi világkiállítás hozta meg az első nagy áttörést, de az igazi diadalt az 1878-as párizsi világkiállítás jelentette, ahol a gyár elnyerte a nagydíjat, Vilmos pedig megkapta a Francia Becsületrendet.

A gyár aranykora elválaszthatatlan az olyan technikai újításoktól, mint a fagyálló pirogránit vagy a titokzatos eozinmáz. Az építészeti kerámia megújítását a pirogránit hozta el, amely egy rendkívül magas hőfokon égetett, kőkemény és fagyálló anyag. Ez a technológia tette lehetővé, hogy a kerámia díszítőelemek a szabadban, a szélsőséges időjárásnak kitéve is évszázadokig megőrizzék épségüket és színüket: ilyen anyag díszíti többek között az Országház tetőzetét, a Mátyás-templom színes cserepeit és az Iparművészeti Múzeum homlokzatát is.

Az eozin, amely a nevét a hajnal istennőjéről kapta, egy különleges fémlüszteres bevonat: a kerámia felületén az égetés során fémgőzök csapódnak le, ami az interferencia jelensége révén hoz létre színjátszó ragyogást. A Wartha Vince és Petrik Lajos vegyészek közreműködésével kidolgozott eljárás lényege a redukáló atmoszférájú égetés, ahol a nanométeres vastagságú fémréteg a fény hullámhosszával játszva produkálja a jellegzetes lüsztert.

A korábbi gyárterületen kialakított Zsolnay Kulturális Negyed ma Közép-Európa egyik legnagyobb ipari műemlék-rehabilitációja. Az öt hektáros területen a család élete és a munka szorosan összefonódott: a lakóházak ma kiállítótereknek adnak otthont.
A Míves negyedben található a Sikorski-ház, amely a Gyugyi-gyűjtemény révén a gyár legszebb, világkiállításokon díjazott dísztárgyait mutatja be. Érdemes megtekinteni Winkler Barnabás Rózsaszín kiállítását is, ahol a korai korszak mindennapi használati tárgyai sorakoznak. A negyed parkjában sétálva a Herkules-kút és különféle díszszökőkutak mellett a gyár egykori „cifra kéménye” is látható, amely ma a Pirogránit udvar ékköve.

A család nőtagjai, Teréz és Júlia meghatározó szerepet játszottak a motívumvilág kialakításában: míg Teréz a magyaros néprajzi mintákat gyűjtötte és alkalmazta, Júlia a perzsa, indiai és lótuszmotívumokkal tette egzotikussá a kínálatot.
A negyedtől egy látogatói sétaúton érhető el a dombtetőn magasodó Zsolnay Mauzóleum. A neoromán építményt a család építész veje, Sikorski Tádé tervezte, a belső teret 42 oroszlánszobor és pazar eozin díszítés teszi ünnepélyessé. Itt nyugszik maga a gyáralapító is, akinek munkássága előtt a város főterén álló kút is adózik.

A Széchenyi téren álló, négy ökörfejjel díszített eozinmázas kutat Pilch Andor tervezte, és 1912-ben készült el. A kút vízköpői az úgynevezet nagyszentmiklósi kincsek egyik ivóedényének mintájára készültek Ez az alkotás a mai napig Pécs egyik legfontosabb jelképe, amely minden napszakban más árnyalatban tündökölve hirdeti az alapító születésnapjának és életművének örökkévalóságát.

Nézd meg videón is a pécsi Zsolnay Kultuális Negyedet:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.