Többmillió éves porcoshalak kövületeit tárták fel Orfű mellett

Mélytengeri porcoshalak kövületeit tárták fel őslénykutatók a Baranya megyei Tekeres mellett. A középső-miocén időszak badeni emeletében képződött (15,2-12,6 millió éves) tengeri üledékből nyert leletanyag az egész Kárpát-medencében egyedülállónak számít.

Az ELTE MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Magyarország nagy részét ebben a korban a Központi-Paratethys nevű beltenger foglalta el. Így hazánkban számos hasonló korú ősmaradvány-lelőhely ismert, például a Mecsekben, a Bakonyban és az Északi-középhegységben. Ezek között több lelőhely gazdag porcoshalak kövületeiben.

A kutatócsoport összesen 38 porcoshal taxon (A biológiai rendszertanban taxonnak nevezik az élőlények egyazon kategóriába sorolt és közös gyűjtőnévvel ellátott csoportját) maradványait azonosította a tekeresi leletanyagban, melyek közül 9 teljesen új volt. A tekeresi porcoshal-fauna legizgalmasabb tagjai az úgynevezett tömörfejűek.

A kutatók szerint porcoshalak mindig is megkülönböztetett szereppel bírtak a tengeri gerincesek közt, melynek hátterében sokféleségük, egzotikusságuk és sokszor veszélyességük áll. (A porcos halak osztályának közismert tagjai a cápák és a ráják.) A mélytengeri porcoshalak viszont egészen mások, ezek nem emberevő szokásaikról híresek, inkább arról, hogy küllemük olyan, mintha egy tudományos-fantasztikus filmből szalajtották volna őket.

A ma élő tömörfejűek, másnéven kimérák kifejezetten mélytengeri állatok. Ezek a kevéssé ismert porcoshalak a tengeraljzat közelében élnek, itt keresgélik főleg puhatestűekből és más gerinctelenekből álló táplálékukat. Farokúszójuk elvékonyodik, mellúszóik és szemük nagy, a hátúszó pedig egy nagy tövist visel.

"A porcoshalak közt egyedülálló módon rendelkeznek kopoltyúfedővel. A tekeresi kiméramaradványok állkapocselemek. Hazánkból, sőt a Kárpát-medencéből eddig nem ismertük ezeknek a különleges, primitív porcoshalaknak semmilyen maradványát. Hozzánk legközelebb az ausztriai Teiritzberg mellett kerültek elő kimérakövületek" - emelte ki a közleményben Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa, a kutatás vezetője.

A tekeresi porcoshal-faunában más mélytengeri taxonok is megjelentek: a leletanyagban a kutatók kimutattak tehéncápákat, tüskéscápákat, világítócápákat és kutyacápákat is, melyek ma élő leszármazottai is a mélytengeri élőhelyek lakói.

"Napjainkban a mélytengeri élőhelyek mind közül a legrejtélyesebbek és egyben a legnehezebben elérhetőek is. Ezeken a helyeken speciális nyomás- és fényviszonyok uralkodnak, a tápanyagellátottság korlátozott. Az itt élő állatfajok gyakorlatilag elszigetelve fejlődtek, teljesen egyedi életközösségeket kialakítva. A 19. századig általánosan elterjedt nézet volt, hogy ezeken az élőhelyeken csak alig van élet, ám hála a rohamosan fejlődő kutatási módszereknek, mára már tudjuk, hogy ez egyáltalán nincs így" - magyarázta Szabó Márton.

A leletanyagban egyebek mellett megjelennek még a homoki tigriscápák, a makócápák, a tigriscápák, a rókacápák, az óriáscápák, a macskacápák, a sasráják, a tüskésráják és a manták is. A beszámoló szerint a kutatók úgy vélik, hogy egy vízalatti csuszamlás sodorta egy helyre maradványokat.