A Lánchídnál áll a város legöregebb akácfája

Budapest legöregebb akácfája a Lánchíd pesti hídfőjénél található, tartógerendákkal dúcolták alá a Főkert munkatársai, hogy ne dőljön ki. Nyilvántartásuk szerint a famatuzsálemet még 1789-ben ültették, törzsének körmérete 417 centiméter. Az akácfa a 30-as években kezdhetett el dőlni, majd miután a nyolcvanas évekre az egyik vezérága teljesen elszáradt, gerendákkal kellett alátámasztani.

Az öreg akác a jelenlegi Nyugati pályaudvar környékén álló Schulek-féle faiskolából származik, az akkori Duna-partra telepített, Pest első fasorának utolsó, még élő tagja, áll a Főkert oldalán. A fa ott állt az Alagút, a Lánchíd és az Akadémia épületének építésekor, az 1848-as forradalom idején, és tőle alig pár méterre koronázták magyar királlyá I. Ferenc Józsefet. Túlélte a világégéseket, az utolsó 220 év minden viharát. Az 1930-as években még életerős, egészséges fa volt, bár enyhe dőlése egy korai képeslapon már észrevehető.

A hetvenes években készült képen a fa dőlése már jelentős, a korona északi vezérága már csak torzó, a nyolcvanas évekre az ág teljesen elszáradt, így csak az egykori korona déli vezérága maradt meg. A fa a Duna-parton folyamatosan ki van téve az uralkodó északnyugati szélnek, mely a régi aládúcolást lassan kifordította a helyéről. A Főkert tavaly nyáron épített új támaszrendszert az öreg akácnak.

Budapest legöregebb fája minden valószínűség szerint egy krími hárs (Tilia x euchlora), ami vagy kétszáz évvel idősebb a belvárosi akácnál. A magánterületen (II. kerület, Gazda u 45.) álló, védett fa feltehetően Mátyás király vadászerdejéből maradt fenn, kora elérheti az 500 évet. Törzsének átmérője több mint két méter.