Ezek a legfontosabb hagyományok a nagyhéten

7. Kiszehajtás

Virágvasárnapon egy női ruhába öltöztetett szalmabábut hordoztak körbe a faluban, majd vízbe dobták vagy elégették. A bábu sok helyütt a véget érő telet személyesítette meg.

6. Ima a kálvárián

Annak emlékére, hogy Jézus az Olajfák hegyén virrasztott, nagycsütörtök este az idősebb asszonyok a kálvárián vagy az útszéli kereszteknél imádkoztak.

5. Megmártózás

Úgy vélték: aki nagypénteken napfelkelte előtt megmosdik a folyóban vagy belemártózik, azon nem fog semmilyen betegség. A jószágokat is megfürdették, vagy a patakról, folyóról hozott vízből töltöttek az ivóvizükbe.

4. Kereplőzés

A harangok a vallási hagyomány szerint nagycsütörtökön „Rómába mennek”, legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra. A szertartásra ilyenkor hagyományosan kerepléssel hívtak, ezt gyerekek végezték a harangozó irányításával. A falu utcáinak végigkerepléséért tojást kaptak.

3.  Munkatilalom

A nagypénteket a magyar néphit az egyik legszerencsétlenebb napnak tartotta. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat. Nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, merthogy az kővé vált volna. Nem mostak, mert a ruha viselőjébe villám csapott volna, nem fontak, nem szőttek.

2. Pilátusverés

Az Alföld déli részén a pap nagyszerdán és nagycsütörtökön az egyik zsoltár elhangzását követően a templom lépcsőjét ütötte meg a misekönyvvel, a hívek pedig a padsorokat püfölték botjukkal. A lépcső, illetve a pad Pilátust jelképezte. Csongrádban „pancilusozásnak” nevezték azt, amikor a gyerekek a Pilátust megszemélyesítő deszkát verték, vagy gyékényből font ütővel a fűszálakat.

1. Féregűzés

Göcsejben a férfiak nagypéntek hajnalban kezükben egy pálcával meztelenül körberohanták a házukat, hogy portájukat megszabadítsák a rovaroktól, kártevőktől. Másutt nagyszombaton volt szokás a harangok megkondulásakor, hogy a gazdasszony a ház falát söpörve kiáltozta: „kígyók, békák szaladjatok, megszólaltak a harangok!”