Szőlőhegyek ölelésében, őzek társaságában fürdőzhet a 100. magyar városban

A Zalai-dombság festői lankái között, a Zala folyó partján található terület már az ókortól kezdve otthont adott az erre járó és letelepedni készülő népeknek: kelták és rómaiak éltek itt, majd a 13. században a honfoglaló magyarok egyik nemzetségének, a Türjének a birtokába került az akkoriban még meglehetősen mocsaras, ingoványos vidék.

A település az évszázadok során töretlenül fejlődött, amelyben nem kevés szerepe volt a Batthyány családnak.

Igaz, hogy a címre valójában nem egyedüliként pályázhatnának a zalaiak, ugyanis abban az évben velük együtt még 11 másik települést is várossá avattak, ám a leggyakrabban Zalaszentgrótot említik századikként.

Egy fürdő az érintetlen természetben

A település északi részén, Tüskeszentpéter városrészben, Natura 2000-es területen épült a szőlődombokkal, horgásztavakkal és ligeterdővel körülvett Szent Gróth Termálfürdő, ahol tényleg a természet lágy ölén érezhetik magukat a látogatók. A kültéren négy nyitott medencéből, egy termál-, egy úszó-, egy gyermek- és egy élménymedencéből élvezhetik a kilátást és az esetlegesen felbukkanó környékbeli állatok, például őzek társaságát.

A Termalfurdo.hu információi szerint a kültéri medencék közül a 34-36 Celsius fokos medence szeptember 30-ig üzemel, a kinti rész pedig jó idő esetén legkésőbb október 15-ig tart nyitva. Ugyanakkor a négy fedett medence, a termál-, a gyerek-, a tan- és az úszómedence egész évben várja a csobbanni vágyókat, emellett gőzkabin, fitneszterem és masszázsszolgáltatások is gondoskodnak a kikapcsolódásról.

A területen 1998-ben találtak termálvizet a kutatófúrások során, és a mai napig ugyanebből a vízbázisból palackozzák a NaturAqua ásványvizet is. A városnak egyébként korábban is volt egy strandja, a '80-as években a Batthyány-kastély és a Zala folyó közötti területen ugyanis rövid ideig működött két medence, melyeket később bezártak.

"Így emelődnek a régi romok üde épületekké, ha nem tetszik az új, rakjál mást a helyébe!"

A fürdőtől dél felé haladva az Aranyodi úton, majd balra fordulva a Batthyány Lajos utcán, a Zala partjától nem messze pillanthatjuk meg az ősplatánok között megbújó Batthyány-kastélyt, amely előtt a jelenleg csonkán álló, műemléki státuszt élvező kőhíd alapozza meg a múltidéző hangulatot.

A négy nyílású, két hídfőre és három középpillérre támaszkodó híd 1846-ban vette át a Batthyány-család 18. századi, fából készült vámhídjának a helyét, és szerencsésen túlélte a második világháborút is. A történet szerint ebben állítólag egy Hatamov nevű szovjet őrmester is közreműködött, akiről később az építményt el is nevezték, mely végül a lebontástól is szerencsésen megmenekült. A hidat 2001-ben felújították, és a tervek szerint még tovább építik, hogy ismét átíveljen majd a folyón, és bekapcsolódjon a Zala-menti kerékpárútba.

Innen továbbhaladva a kastélykertbe juthatunk, ahol feltehetően már 1299-ben megépült az első vár, méghozzá a területet birtokba vevő Türje-nemzetségből származó Szentgróti családnak köszönhetően, akik egy házasság révén összekötötték sorsukat a berekszói Hagymássy családdal, és mintegy 250 éven keresztül tartották kézben az erődítményt és a területet. A család kihalását követően végül Gróf Batthyány Ádám vette meg a várat 1654-ben.

1767-re az építmény a sorozatos várostromok és fosztogatások hatására olyan rossz állapotba került, hogy Batthyány Imre úgy döntött, inkább lebontatja a sokat megélt erődítményt az általa hordozott emlékekkel együtt. A ma látható kastélyt ugyanis már Batthyány Ferenc emeltette 1787-ben a korábbi épület helyén, annak alapanyagát is felhasználva. A rendkívül agilis arisztokrata hitvallását is tükrözheti a közcímben idézett felirat, mely az épület keleti homlokzatára került fel latinul, és amely egyben a vár zivataros történetére is utal.

Batthyányi Ferenc egyébként a vár mellett sok minden mást is építtetett, és sokat tett azért, hogy a település elnyerje mai arculatát. Ekkoriban épült több utca, új híd a Zalára, és ekkoriban kezdték lecsapolni a környező mocsarakat is. Később még kaszinót is kapott a város, 1867-ben posta épült, 1892-ben pedig megérkezett az első vonat is Türje felől – igaz, itt a vonatközlekedés mára teljesen megszűnt.

Aki részletesebben is elmélyülne a város történetében, megismerkedne a Türje nemzetség, a Szentgrótiak, Hagymássyak, Batthyányiak, az utánuk jövő Károlyiak, és a vár körül kialakuló település lakóinak kapcsolatával és életmódjával, esetleg kíváncsi a helyi szőlőkultúra emlékeire is, az a kastély mellett található Kiskastély helytörténeti gyűjteményében mindezt megteheti. A szintén 18. századi épület egykor intézői lak volt, manapság lakások találhatók benne a múzeum mellett.

Középkori templomok nyomában

Innen nem messze, a belváros felé haladva az 1758-ban épült Szent Imre-templomot pillanthatjuk meg, melyben egy barokk olajfestmény, a Győztes Immaculata mellett egy 1490-es évekből származó, gótikus faszobor, a Szentgróti Madonna is helyet kapott, emellett Szent Ince vértanú üvegkoporsóban elhelyezett ereklyéjét is megnézhetik a látogatók.

Ez a templom a már említett bontó-építő Batthyányi nyomán részben egy másik templomból készült, melynek ma már csak romjai találhatók meg a Szabadság utca, Bocska utca és Balatoni utca kereszteződésénél. A nemes egyszerűséggel Romtoronyként számontartott műemlék egy - valószínűleg a 13-14. században épült - kolostortemplom maradványa, mely egyes vélekedések szerint a templomos lovagrendhez kötődik. Ami biztos, hogy a kolostor később a ferenceseké volt, akik a török hódoltság idején menekültek el innen.

A Zalaszentgróttól nem messze, északkeletre található, és busszal, illetve a sárga jelzésen haladva Csáford városrésztől gyalog is könnyen megközelíthető Türjén már nemcsak romot, hanem egy egész templomot láthatunk. Méghozzá nem is akármilyet: a 13. századi, román stílusú volt prépostsági templom igazi kuriózum: nemcsak különleges alaprajzával, egyedülálló, ún. westwerkes (védműves) stílusával hívja fel magára a figyelmet – ami azt jelenti, hogy a templom nyugati oldalát megerősítették, és emelettel egészítették ki –, hanem azzal a ritkaságszámba-menő freskórészlettel is kitűnik, melyet nemrégiben fedeztek fel, és amely a Szent László-legendát eleveníti fel.

Az Árpád-kori templomépítészet egy másik, jellegzetes példáját találjuk Zalaszentgrót déli szomszédságában, az aprócska Kallósdon, ahol a Szent Annának ajánlott kerektemplom csábítja időutazásra a látogatókat.

Deák Ferenc öröksége Kehidakustányban

Ha már dél felé indultunk, akkor nem hagyhatjuk ki a Zalaszentgrótról autóval vagy busszal negyed óra alatt elérhető másik fürdővárost, Kehidakustányt sem, melynek fürdője 2016-ban kapta meg a gyógyhely minősítést. A Kehida Termál Gyógy- és Élményfürdő kalcium-magnéziumos, hidrogén-karbonátos vizét mozgásszervi, nőgyógyászati megbetegedések, idegrendszeri bántalmak és bőrgyógyászati problémák kezelésére ajánlják.

A település szellemiségét nagyban meghatározzák a Deák Ferenchez kötődő emlékek, aki 1808-tól 1854-ig lakott a barokk stílusú Deák-kúriában, ahol ma állandó kiállítás emlékezik meg arról a 19. századi miliőről, melyben a haza bölcse is élt és alkotott.

Kehidán is találunk egy 13. században épült, román stílusú kápolnát, a Szent Miklós-temetőkápolnát, mely alá a 19. században a Deák család épített kriptát, ezt azonban a második világháború után feldúlták. A falu mellett, az erdőben igazi, hamisítatlan romantika várja a romok kedvelőit: itt láthatók az egykori Alsókustány (Egyházaskustány) román-gótikus templomának maradványai.

Kirándulások a környéken

Ha az épített környezetet magunk mögött hagyva a természetben töltődnénk fel, akkor tegyünk egy könnyű sétát a környékbeli dombokon. Kehida városközpontjából indulva a piros kereszten haladva, 7 kilométert megtéve juthatunk el Zalacsányra, miközben az Örvényes-hegyről gyönyörködhetünk az Örvényes-patak völgyére nyíló kilátásban. Akár egy kitérőt is tehetünk a völgybe, majd a patakot követve újra elérjük a jelzést, mely végigvezet az Örvényes-hegyen, egészen Zalacsányig, ahol a körtvélyesi tanösvényen ismerhetjük meg a környéken folyó erdőgazdálkodási munkálatokat, és megnézhetjük egy Árpád-kori földvár romjait is.

Zalaszentgrótra visszatérve Zalakoppányból indulhatunk a sárga sávon Zalaszentlászló szőlővel borított dombjain keresztül, hogy végül Sényére juthassunk, amelynek dombtetején a Kemence kápolna fogad, és kellemes kilátás nyílik a környező dombokra. Innen Vindornyaszőlősre folytathatjuk utunkat, ahol a Vidra-, a Vindornyai Tőzegláp és a Buruczky Ferenc tanösvény mutatja be a környék természeti látnivalóit; a Kovácsi-hegyen pedig barlangszerű üregekkel szegélyezett bazaltutcán sétálhatunk.

Zalaszentgrótról északnyugat felé indulva pedig a Zalabér-Pakod-Dötk szőlőhegyi tanösvényt találjuk, amely összesen 12 km hosszú, és amelynek nyolcállomásos bemutatóútján csodálhatjuk meg a környék természeti és történelmi látnivalóit.