A Zalai-dombság festői lankái között, a Zala folyó partján található terület már az ókortól kezdve otthont adott az erre járó és letelepedni készülő népeknek: kelták és rómaiak éltek itt, majd a 13. században a honfoglaló magyarok egyik nemzetségének, a Türjének a birtokába került az akkoriban még meglehetősen mocsaras, ingoványos vidék.
A település az évszázadok során töretlenül fejlődött, amelyben nem kevés szerepe volt a Batthyány családnak.
Városi rangot 1984-ben kapott, azóta a helyiek szívesen hivatkoznak rá, mint a századik, városi rangra emelt magyar település.
Igaz, hogy a címre valójában nem egyedüliként pályázhatnának a zalaiak, ugyanis abban az évben velük együtt még 11 másik települést is várossá avattak, ám a leggyakrabban Zalaszentgrótot említik századikként.
A település északi részén, Tüskeszentpéter városrészben, Natura 2000-es területen épült a szőlődombokkal, horgásztavakkal és ligeterdővel körülvett Szent Gróth Termálfürdő, ahol tényleg a természet lágy ölén érezhetik magukat a látogatók. A kültéren négy nyitott medencéből, egy termál-, egy úszó-, egy gyermek- és egy élménymedencéből élvezhetik a kilátást és az esetlegesen felbukkanó környékbeli állatok, például őzek társaságát.
A Termalfurdo.hu információi szerint a kültéri medencék közül a 34-36 Celsius fokos medence szeptember 30-ig üzemel, a kinti rész pedig jó idő esetén legkésőbb október 15-ig tart nyitva. Ugyanakkor a négy fedett medence, a termál-, a gyerek-, a tan- és az úszómedence egész évben várja a csobbanni vágyókat, emellett gőzkabin, fitneszterem és masszázsszolgáltatások is gondoskodnak a kikapcsolódásról.
A területen 1998-ben találtak termálvizet a kutatófúrások során, és a mai napig ugyanebből a vízbázisból palackozzák a NaturAqua ásványvizet is. A városnak egyébként korábban is volt egy strandja, a '80-as években a Batthyány-kastély és a Zala folyó közötti területen ugyanis rövid ideig működött két medence, melyeket később bezártak.
A fürdőtől dél felé haladva az Aranyodi úton, majd balra fordulva a Batthyány Lajos utcán, a Zala partjától nem messze pillanthatjuk meg az ősplatánok között megbújó Batthyány-kastélyt, amely előtt a jelenleg csonkán álló, műemléki státuszt élvező kőhíd alapozza meg a múltidéző hangulatot.
A négy nyílású, két hídfőre és három középpillérre támaszkodó híd 1846-ban vette át a Batthyány-család 18. századi, fából készült vámhídjának a helyét, és szerencsésen túlélte a második világháborút is. A történet szerint ebben állítólag egy Hatamov nevű szovjet őrmester is közreműködött, akiről később az építményt el is nevezték, mely végül a lebontástól is szerencsésen megmenekült. A hidat 2001-ben felújították, és a tervek szerint még tovább építik, hogy ismét átíveljen majd a folyón, és bekapcsolódjon a Zala-menti kerékpárútba.
Innen továbbhaladva a kastélykertbe juthatunk, ahol feltehetően már 1299-ben megépült az első vár, méghozzá a területet birtokba vevő Türje-nemzetségből származó Szentgróti családnak köszönhetően, akik egy házasság révén összekötötték sorsukat a berekszói Hagymássy családdal, és mintegy 250 éven keresztül tartották kézben az erődítményt és a területet. A család kihalását követően végül Gróf Batthyány Ádám vette meg a várat 1654-ben.
1767-re az építmény a sorozatos várostromok és fosztogatások hatására olyan rossz állapotba került, hogy Batthyány Imre úgy döntött, inkább lebontatja a sokat megélt erődítményt az általa hordozott emlékekkel együtt. A ma látható kastélyt ugyanis már Batthyány Ferenc emeltette 1787-ben a korábbi épület helyén, annak alapanyagát is felhasználva. A rendkívül agilis arisztokrata hitvallását is tükrözheti a közcímben idézett felirat, mely az épület keleti homlokzatára került fel latinul, és amely egyben a vár zivataros történetére is utal.
Batthyányi Ferenc egyébként a vár mellett sok minden mást is építtetett, és sokat tett azért, hogy a település elnyerje mai arculatát. Ekkoriban épült több utca, új híd a Zalára, és ekkoriban kezdték lecsapolni a környező mocsarakat is. Később még kaszinót is kapott a város, 1867-ben posta épült, 1892-ben pedig megérkezett az első vonat is Türje felől – igaz, itt a vonatközlekedés mára teljesen megszűnt.
Aki részletesebben is elmélyülne a város történetében, megismerkedne a Türje nemzetség, a Szentgrótiak, Hagymássyak, Batthyányiak, az utánuk jövő Károlyiak, és a vár körül kialakuló település lakóinak kapcsolatával és életmódjával, esetleg kíváncsi a helyi szőlőkultúra emlékeire is, az a kastély mellett található Kiskastély helytörténeti gyűjteményében mindezt megteheti. A szintén 18. századi épület egykor intézői lak volt, manapság lakások találhatók benne a múzeum mellett.
Őszi hévízi spa élmény és wellness felsőfokon a fürdőváros különleges szállodájában
Pihenje ki a hétköznapok fáradalmait, kóstoljon bele a hévízi életérzésbe a Tófürdő szállodájában! Hévízi kikapcsolódása során a legkülönfélébb relaxáló wellness szolgáltatásokkal kényeztetheti magát nálunk, páratlan környezetben, a tó parkjában! Naponta ingyenes fürdőjeggyel járulunk hozzá tökéletes pihenéséhez. (X)Innen nem messze, a belváros felé haladva az 1758-ban épült Szent Imre-templomot pillanthatjuk meg, melyben egy barokk olajfestmény, a Győztes Immaculata mellett egy 1490-es évekből származó, gótikus faszobor, a Szentgróti Madonna is helyet kapott, emellett Szent Ince vértanú üvegkoporsóban elhelyezett ereklyéjét is megnézhetik a látogatók.
Ez a templom a már említett bontó-építő Batthyányi nyomán részben egy másik templomból készült, melynek ma már csak romjai találhatók meg a Szabadság utca, Bocska utca és Balatoni utca kereszteződésénél. A nemes egyszerűséggel Romtoronyként számontartott műemlék egy - valószínűleg a 13-14. században épült - kolostortemplom maradványa, mely egyes vélekedések szerint a templomos lovagrendhez kötődik. Ami biztos, hogy a kolostor később a ferenceseké volt, akik a török hódoltság idején menekültek el innen.
A Zalaszentgróttól nem messze, északkeletre található, és busszal, illetve a sárga jelzésen haladva Csáford városrésztől gyalog is könnyen megközelíthető Türjén már nemcsak romot, hanem egy egész templomot láthatunk. Méghozzá nem is akármilyet: a 13. századi, román stílusú volt prépostsági templom igazi kuriózum: nemcsak különleges alaprajzával, egyedülálló, ún. westwerkes (védműves) stílusával hívja fel magára a figyelmet – ami azt jelenti, hogy a templom nyugati oldalát megerősítették, és emelettel egészítették ki –, hanem azzal a ritkaságszámba-menő freskórészlettel is kitűnik, melyet nemrégiben fedeztek fel, és amely a Szent László-legendát eleveníti fel.
Az Árpád-kori templomépítészet egy másik, jellegzetes példáját találjuk Zalaszentgrót déli szomszédságában, az aprócska Kallósdon, ahol a Szent Annának ajánlott kerektemplom csábítja időutazásra a látogatókat.
Ha már dél felé indultunk, akkor nem hagyhatjuk ki a Zalaszentgrótról autóval vagy busszal negyed óra alatt elérhető másik fürdővárost, Kehidakustányt sem, melynek fürdője 2016-ban kapta meg a gyógyhely minősítést. A Kehida Termál Gyógy- és Élményfürdő kalcium-magnéziumos, hidrogén-karbonátos vizét mozgásszervi, nőgyógyászati megbetegedések, idegrendszeri bántalmak és bőrgyógyászati problémák kezelésére ajánlják.
A település szellemiségét nagyban meghatározzák a Deák Ferenchez kötődő emlékek, aki 1808-tól 1854-ig lakott a barokk stílusú Deák-kúriában, ahol ma állandó kiállítás emlékezik meg arról a 19. századi miliőről, melyben a haza bölcse is élt és alkotott.
Kehidán is találunk egy 13. században épült, román stílusú kápolnát, a Szent Miklós-temetőkápolnát, mely alá a 19. században a Deák család épített kriptát, ezt azonban a második világháború után feldúlták. A falu mellett, az erdőben igazi, hamisítatlan romantika várja a romok kedvelőit: itt láthatók az egykori Alsókustány (Egyházaskustány) román-gótikus templomának maradványai.
Ha az épített környezetet magunk mögött hagyva a természetben töltődnénk fel, akkor tegyünk egy könnyű sétát a környékbeli dombokon. Kehida városközpontjából indulva a piros kereszten haladva, 7 kilométert megtéve juthatunk el Zalacsányra, miközben az Örvényes-hegyről gyönyörködhetünk az Örvényes-patak völgyére nyíló kilátásban. Akár egy kitérőt is tehetünk a völgybe, majd a patakot követve újra elérjük a jelzést, mely végigvezet az Örvényes-hegyen, egészen Zalacsányig, ahol a körtvélyesi tanösvényen ismerhetjük meg a környéken folyó erdőgazdálkodási munkálatokat, és megnézhetjük egy Árpád-kori földvár romjait is.
Zalaszentgrótra visszatérve Zalakoppányból indulhatunk a sárga sávon Zalaszentlászló szőlővel borított dombjain keresztül, hogy végül Sényére juthassunk, amelynek dombtetején a Kemence kápolna fogad, és kellemes kilátás nyílik a környező dombokra. Innen Vindornyaszőlősre folytathatjuk utunkat, ahol a Vidra-, a Vindornyai Tőzegláp és a Buruczky Ferenc tanösvény mutatja be a környék természeti látnivalóit; a Kovácsi-hegyen pedig barlangszerű üregekkel szegélyezett bazaltutcán sétálhatunk.
Zalaszentgrótról északnyugat felé indulva pedig a Zalabér-Pakod-Dötk szőlőhegyi tanösvényt találjuk, amely összesen 12 km hosszú, és amelynek nyolcállomásos bemutatóútján csodálhatjuk meg a környék természeti és történelmi látnivalóit.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.