Tízezer perc – Pallagi Ferenc véleménye

Még mindig nem hiszem, hogy október 2-án érvényes szavazás lesz a migránsok ügyében, mert a kormány nem fogja tudni elvinni a szükséges négymillió szavazót az urnákhoz! Hiába dübörög a központi agymosás ezerrel, hiába szól minden csatornán a migránsok elleni önvédelemre felszólító harci riadó, migránsok hiányában, személyes tapasztalatok nélkül, őszinte hit nélkül nincs elég mozgósító erő a kampányban.

Pedig azzal, hogy az idegenek ne jöjjenek ide, Brüsszel meg semmit ne tegyen nekünk kötelezővé, a lakosság többsége egyetért. Minden felmérés is legalább nyolcvanszázalékos támogatottságot mutat, de ez még nem jelenti azt, hogy aki egyetért, az szavaz is. És saját dolgát megnehezíti a kormány azzal, hogy nagyon mocskos trükkök sorozatával megint megakadályozza, hogy a külföldön dolgozó magyarok levélben szavazhassanak, míg a határon túl élő magyaroknak ezt megengedi – mert így még több itthoni választót kell mozgósítani.

Erőfeszítésekben pedig nincsen hiány: a közmédia megfeszül az erőlködéstől, de a nincsből ők sem tudnak mozgósítani. Hír- és magazin­műsoraik témáinak nyolcvan százaléka a gyilkos migrán­sokról szól, százszorosan túlbeszélt riportokban, a legkisebb, nekik kedvező tényt is felnagyítva, túlkérdezve, túlszakértve, de az átütő erő hiányzik az egészből.

Mindezt azért, hogy Orbán kiállhasson Brüsszelben, és mellét domborítva Junkerékhez vághassa, hogy ő a demokratikusan megkérdezett magyar nép akaratát képviseli. Hogy akkor aztán mi van? Nyilván ugyanúgy semmi, mint most. Akkor sincsen megoldva a migránskérdés egyetlen része sem. Európa, és Magyarország akkor is a legnagyobb bajban lesz, mint most, de Orbánnak lesz egy jó pillanata. Nem olcsón! A jövőnk árán, a közös Európa árán, de ki néz az apróságokra, mikor a Vezér éppen betáncolja magát a történelembe?