Enyhén szólva sem elegáns egy rendezvényre a meghívónkkal öten-hatan megérkezni, arra számítva, hogy a hírnevünk ténye önmagában kiváltja a belépőt.
Egy fő még talán elmegy, valahogy csak be lehet könyörögni, de hogy kétszer annyian megérkezni, mint ahány embert várnak, tényleg nagyon kínos.
Egyáltalán nem elegáns ilyen helyzetbe hozni a szervezőket, akik kénytelenek a többi vendég és újságírók előtt vitába keveredni, és nem elegáns ilyen helyzetbe hozni a pluszként odacsődített rokonokat-barátokat sem, akik az alkalomra ruhát véve, fodrászolva, kisminkelve ácsorognak bambán és megsemmisülten az aulában.
Ugyanitt engedtessék meg megjegyezni, hogy ha így is alakult, és szigorúak is a biztonsági intézkedések, nem beengedni egymaroknyi csoportot egy 300 fős rendezvényre szintén nem elegáns, ahol roskadásig vannak az asztalok csak azért, mert nincsenek a listán.
Már ha ugye az ország legnagyobb celebeseményének mondjuk magunkat. Legfeljebb erélyesen rájuk kell szólni, hogy ne hirdessék bejutásuk történetét, nehogy aztán mindenki úgy gondolja, buszos kirándulásokat szervezhet a vidéki rokonoknak a Story gálára.
