Hogy őszinte legyek, nem lennék Tatár Csilla helyében. Én nem vállaltam volna el az új munkáit.
A franc lenne kíváncsi rá, hogy félmillió ember stíröljön szombat esténként, és közben azt sziszegje: „a Jakupcsek bezzeg mennyivel jobb volt!”
Nagyon nehéz lehet egy bejáratott – elnézést, Gabi, szakmai szempontból mondom –, öreg róka után színpadra lépni, és élő adásban habkönnyűnek, lazának, de közben felkészültnek is mutatkozni.
Aki viszont kihívást keres, annak amilyen nehéz, annyira hálás egy ilyen feladat. Hiszen ebben a helyzetben megmutathatja a fiatal tehetség, hogy tényleg érdemes volt bizalmat szavazni neki. Csilla szerintem nem ijed meg a nagy feladatoktól, szimpatikus a hozzáállása, tisztelet bátorságának!
Hogy Jakupcsek egyébként tényleg jobb volt-e huszonhét évesen, mint most Tatár Csilla, arra nem tudom a választ. De meg merem kockáztatni, hogy pont ilyen kegyetlenül kritizálhatták azok, akik a kilencvenes években őt (az igen kiváló egyetemi tanáromhoz) a legendás tévéshez, Szegvári Katihoz hasonlították.
Aztán? Gabi talán pont ettől lett kiváló szakember. És ettől lesz Csilla is az.
