Nem látok. Ez van. Már megbékéltem vele. Háromévesen vakultam meg egy balesetben. Tömegközlekedéssel járok dolgozni.
Annyira örültem, amikor annak idején a Nagykörúton elindultak a Combinók. Ha kinyílik az ajtó, pontosan tudom, hogy a peron pont egy szintben van a villamossal.
Bevallom, egyszer már pofára estem egy másik járaton a leszállásnál. Nem volt nálam a fehér bot és senki nem segített. Csak a jobb csuklóm tört el. Ebcsont beforr.
Nem szeretem a kiszolgáltatottságot. Ha lehet magam közlekedem. A XI. kerületben lakom és én is a nemrég elindult fonódó villamossal járok dolgozni. Elmosolyodtam amikor nemrég bejelentették, hogy az új 17-es villamos vonalán akadálymentesített, úgynevezett alacsony padlós szerelvények is fognak járni. Arra gondoltam miért is szidják olyan sokan a BKK-t, amikor ők mindent megtesznek, hogy mi vakok, a kerekesszékesek és a babakocsival közlekedő kismamák kényelmesen tudjanak utazni.
Szerdán azonban történt valami. Most a kórházból írok. Vakon bíztam a BKK-ban. Hogy ha leszállok a CAF villamosról nem lesz szintkülönbség a peron és a villamos padlója között. Megint pofára estem... Üdvözlettel a vakokkal, kerekesszékesekkel és kismamákkal lélekben együttérző.
