Ha már Lázár Jánost sem engedik be egy milliárdokért felújított kastélyba, aminek már egy éve nyitva kellene lennie, akkor megtörténik az égi csoda...
Nyitva van a kastély már most, éljen soká Lázár János! Irónia nélkül állítom: mintaszerű megoldás született az ország gondjaira.
Tíz éve nem foltozták be a kátyút? Milliókért építettek egy buszmegállót, ahol nem áll meg a busz? Százmillióért vettek új röntgengépet, de a kórháznak nincs pénze bekapcsolni? A Miniszter Úr csak a szolgálati Audijába pattan, sofőr, testőr, titkárnő nélkül, feltűri az ingujját és a helyszínre száguld. És lőn aszfalt, menetrend, áram.
Ha már Lázár Jánost sem engedik be egy milliárdokért felújított kastélyba, aminek már egy éve nyitva kellene lennie, akkor megtörténik az égi csoda: az elszórt közpénzek, a lakossági igények és a kormányzati döntések opálfényes ragyogásban találkoznak. A kapu megnyílik Lázár és a nép előtt is.
Persze a csodához kellenek a kapukban álló Ica nénik is. Akik nem ismerik fel az álruhátlan Mátyás királyt, mert a Szulejmán után nem nézik meg a Híradót. Így aztán nincs az a Méltóságos Úr, akit nem küldenek el a fenébe, ha nem nyitvatartási időben jön, úszósapka nélkül ugrik a medencébe vagy éjfél után hangoskodik a gangon. Ica néni maradt az Igazság utolsó, bekötött szemű őrzője.
