»Amikor kormányunk büszkén nyitást hirdetett Keletre, és a törökök elkezdték hordani ide a pénzt, fontos lett a „közös múlt”.«
Valljuk be, az iszlám nálunk nem számíthat ma túl sok rokonszenvre. A borzalmak után itthon is lépten-nyomon igyekeznek hangsúlyozni a muszlimok, hogy a terrorizmus nem azonos a vallással, nem szabad bedőlni az előítéleteknek.
Szomorú, hogy ezt el kell mondani. Az embereknek persze könnyebb gyanakvónak maradni. Érthető hát, ha épp egy fővárosi nagymecset gondolatától borzolódnak most leginkább a kedélyek. Ezt a kormány is érzi. Nyilván nem teszik kockára népszerűségüket, aminek zuhanását épp a menekültügy állította meg. Hát mégsem építik fel.
Csak megint az a nyomorult paranoia! Amikor kormányunk büszkén nyitást hirdetett Keletre, és a törökök elkezdték hordani ide a pénzt, fontos lett a „közös múlt”.
De most ők is csak pislognak, ahogy rájuk zárják az ajtót. Pedig épp a nyitás tudná mindennél erősebben sugallni: mi, magyarok, nem dőlünk be az előítéleteknek. Mert mi szívesen látunk mindenkit.
