Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Orbán szétrúgta a magyar demokrácia intézményeit, mert szerinte azok nem voltak hatékonyak. Igaz, azt soha sem próbálta meg, mennyire lenne hatékony az a rongyos kis magyar demokrácia, ha egyszer is betartaná a szabályait.

Soha, egy pillanatig nem tartotta egyenrangú, versengő félnek politikai ellenfeleit, csak és kizárólag ellenségnek, akiket meg kell semmisíteni. Meg is tett ennek érdekében mindent, húsz hosszú éven át, és a végén nagyon győzött. Ne tagadjuk persze, hogy a többi párt sem volt matyó hímzés ebben a harcban! Azt azonban, hogy mire juthatott volna a magyar demokrácia Orbán szakadatlan pö­rölycsapásai nélkül, már sohasem tudjuk meg.

Most újra ugyanezt a forgatókönyvet látjuk megvalósulni, csak már Európa és az Unió a tét. Orbán és nemzedéke azt már nem tartja önmagában értéknek, hogy az ezer bajjal küzdő unió hetven éve képes megakadályozni egy általános európai háborút, hogy szobatisztán tudta tartani a történelmi német–francia ellentéteket, sőt használhatónak látszó kereteket kínált a kelet-európai ellenségeskedés kulturáltabb kezeléséhez is. Ehhez persze az alapot az együttműködés, a vicsorogva, utálkozva elkövetett, kínosan udvarias párbeszéd adhatta volna meg.

Viktor azonban a párbeszédet, pláne az udvariasságot, gyengeségnek ismeri, amit soha nem enged meg magának. Nem akart soha beilleszkedni az unió kereteibe, mert úgy érezte, a menekültválságban meg sokszorosan úgy érzi, hogy szét is lehet azt verni. Akkor meg miért bíbelődne a mosolygással? És ma már szövetségesei is vannak, ma már az Economist is arról cikkez, hogy milyen veszélyt jelent Orbán Merkel pozíciójára. Orbán persze csak azt hozza ki Európából, ami mindig is benne lapult. Nélküle azonban finomabb, mosolygósabb lehetne a kín!

Szegény régi Európa meg nem érti, mi történik vele.