A menekültrugdosó László Petrától egyetlen árva szót várt mindenki. Semmi más dolga nem lett volna, mint kiállni és azt mondani: bocsánat, aztán pedig eltűnni örökre a magyar nyilvánosságból. Bocsánatot kellett volna kérnie a felrúgott menekült apától és fiától, meg úgy az egész országtól, ha már többet ártott a külföldi megítélésünknek, mint az összes hazai politikai párt, ami pedig nem kis bravúr.
Ma már látszik, László Petra a sorozatos szereptévesztések embere. Mi mással lenne magyarázható, hogy ahelyett, hogy az őt megillető helyre kerülne, vagyis a nyilvánosságtól távol, ma már érzelmi húrokat pengetve próbálja magát tisztázni. A Heti Válaszban megjelent interjúban például az egynapos korában elvesztett kisbabáját említi, pénteken pedig úgy érezte, a széles nyilvánosságra tartozik, hogy közölje, meghalt az anyósa, és ezt összefüggésbe hozza a körülötte zajló hadjárattal.
Most kellene szólnia valakinek, hogy ezt már ne! Amilyen gyorsan csak lehet, tűnj el a közéletből! A menekültfelrúgás után ne várj részvétet senkitől! A te utad az, hogy soha többé ne halljunk rólad!
Mondjuk, mostantól…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.