»Ma már látszik, László Petra a sorozatos szereptévesztések embere.«
A menekültrugdosó László Petrától egyetlen árva szót várt mindenki. Semmi más dolga nem lett volna, mint kiállni és azt mondani: bocsánat, aztán pedig eltűnni örökre a magyar nyilvánosságból. Bocsánatot kellett volna kérnie a felrúgott menekült apától és fiától, meg úgy az egész országtól, ha már többet ártott a külföldi megítélésünknek, mint az összes hazai politikai párt, ami pedig nem kis bravúr.
Ma már látszik, László Petra a sorozatos szereptévesztések embere. Mi mással lenne magyarázható, hogy ahelyett, hogy az őt megillető helyre kerülne, vagyis a nyilvánosságtól távol, ma már érzelmi húrokat pengetve próbálja magát tisztázni. A Heti Válaszban megjelent interjúban például az egynapos korában elvesztett kisbabáját említi, pénteken pedig úgy érezte, a széles nyilvánosságra tartozik, hogy közölje, meghalt az anyósa, és ezt összefüggésbe hozza a körülötte zajló hadjárattal.
Most kellene szólnia valakinek, hogy ezt már ne! Amilyen gyorsan csak lehet, tűnj el a közéletből! A menekültfelrúgás után ne várj részvétet senkitől! A te utad az, hogy soha többé ne halljunk rólad!
Mondjuk, mostantól…
