Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Orbán ma úgy látszik, mint aki a Föld ügyeit intézi! Találkozik a világ vezetőivel, fotózkodik Obamával, vitatkozik az ENSZ-ben, Brüsszelben, és az embe­rek örülnek, mert azt mondja, amit szívesen hallanak. És nem csak itthon! A lesajnált, megvetett vidéki kisúr bekerült a nagypolitika élvonalába, és számít, amit mond.

Pedig me­gint csal! Legfőbb trükkje, hogy mindenkinek azt mondja, amit hallani szeretne: elzárkózást, önzést hirdet, a félelem és a szorongás húrjain játszik. Mert a világ tele van félelemmel, szorongással, nincs is nehéz dolga. Az uralkodó elit meg nem tud vele mit kezdeni. Érzik, hogy Orbán sikere az ő bukásuk, ezért utálják is erősen, de azt is látják, hogy választóik is inkább hallgatnak a magyarra, mint rájuk. Nehéz helyzet ez annak a néhány jó ízlésű európai politikusnak, aki őszintén irtózik attól a világtól, amely Orbán szavaiban feldereng.

És csal a magyar abban is, amit hirdet! Miközben a határok megvédéséről, Schengen betartásáról szónokol, tízezer számra engedi át a menekülőket a magyar határon, és különvonatokkal fuvarozza őket Ausztriába. Ugyanazt csinálja, mint amiért szidja a szerbeket, horvátokat, görögöket. A tökkelütött magyar ellenzék meg nem ezért támadja, hanem azért, hogy szabad-e vízágyúval átspriccelni a határon!

Orbán megfenyegeti Bécsben az osztrákokat, hogyha nem szeretik az ő kerítését, akkor átengedi a menekülőket Ausztriába. Mintha most nem azt tenné! Pintér belügyes maga mondta, hogy több mint nyolcvanezren mentek át az országon, minden papírozás nélkül. És benyalják, amit mond, és eladja, amit tesz. Hogy vátesz-e, aki előre tudta a világ sorát, vagy kókler, aki csak felült a magasba röpítő hullámokra, miközben kipiszkálta az emberekből a mélyen rejtőző mocskot, nem tudjuk. Talán soha nem is derül ki!