Vélemény: Magyar focireformok

Bernd Storck hangoztatta, nem kapitánynak jön, hanem sportigazgatónak. Hétfőn mégis Dárdai Pál örökébe lépett, s ezzel szavahihetőségét azonnal elveszítette.

Mondjuk, miért vártunk volna mást egy olyan szövetségtől, amely tökélyre fejlesztette a dilettantizmussal vegyített cinizmust?

Az MLSZ szűk két éven belül kétszer vitte véghez azt a bravúrt, hogy hónapok alatt sem tudott olyan futballedzőt szerződtetni, aki maradéktalanul megfelel a poszthoz elengedhetetlen valamennyi kritériumnak.

Dárdai sem volt ilyen. Nem volt szabad, tudniillik. A szövetség előbb külföldi trénert ígért, aztán előkapta Pintér Attilát, aki annyiban tényleg megfelelt a várakozásoknak, hogy ő sem beszél magyarul. Bukása után az MLSZ Dárdaiban látta a megmentőt. A kezdetek­nél még tisztában volt vele, hogy a Hertha alkalmazásában áll,
ideiglenes megoldás. Mára ezt elfeledte, s erkölcsi kárról beszél, mintha nem az MLSZ kért volna szívességet Berlinből. Belerángatta Storckot a hazudozásba, és most abban reménykedik, hogy a számottevő eredménnyel nem rendelkező német ne tegye tönkre, amit Dárdai felépített.

Ez nálunk a hosszú távú, tudatos futballfejlesztés.